A fametszés művésze

Gy. Szabó Béla festményei, grafikái, rajzai, mindenekelőtt azonban csodálatos fametszetei révén vált világszerte ismertté. Születésének századik évfordulóján olyan erdélyi művész előtt hajtunk főt, aki a legnagyobb reménytelenségben is mindig példaadóan tudott cselekedni.

Gy. Szabó Gyulafehérvár szülötte, gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, ahol Reithofer Jenő személyében kiváló rajztanárra akadt. Itt kezdett rajzolni, festeni, végül mégis gépészmérnöki diplomát szerzett. A budapesti műegyetem elvégzése után hazaköltözött, a nagy gazdasági válság éveiben azonban, miután a kolozsvári villamossági gépgyár megszűnt, ő is állás nélkül maradt. Küzdött a sorssal, hogy a művészetnek szentelhesse életét. „1932-ben történt Kolozsváron – írja Muridián Jenő, a róla szóló monográfia szerzője. – Zúzmarás téli napon két ember jön beszélgetve a Kossuth Lajos utcán. Kós Károly és az első képeivel jelentkező Gy. Szabó Béla. Kós váratlan ötlettel fordul hozzá. Fiatalember miért nem mászik fára? Úgy értem, miért nem veti rá magát a fametszésre? Azután ott helyben magyarázni kezdte, hogyan készül a metszet, mi szükséges a metszéshez.”

A kezdetleges vésőkkel készült Koldusok című első metszetét követően Gy. Szabó Béla mintegy másfélezer fametszetet készített. „Méltán tekinthetjük őt a fametszés 20. századi megújítójának. Grafikai munkálkodása is mintegy 15 ezer tusrajzot, ceruza- és szénrajzot sorakoztat még a metszetek mellé. Pasztell- és olajképei pedig – a grafikusi erényeken túl – a színekre érzékeny festőt ismertetik meg velünk” – olvasható a monográfiában. 1935-ben készítette el a Liber Miserorumot, amelyben a szegények, az elesettek szenvedéseit ábrázolja megrázó erővel. Dsida Jenő véleménye szerint „ez a könyv a legszebb mindazok között, amelyek Erdélyben valaha is megjelentek”.

1936-tól a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Varga Nándor Lajos tanítványaként fejleszti tudását. Ekkor kezdi meg tanulmányútjait, melyeknek legközvetlenebb eredménye az 1939-ben kiadott Barangolókönyv. Az ötven kisméretű metszet az alföldi puszták, a tenger, az erdő szinte filozofikus megjelenítését adja. Ő illusztrálta Csokonai Lilla-dalait, a Száz szerelmes szonettet, Dante Divina Commediája ihletésében pedig megrázó és felemelő szépségű fametszetsorozatot készített.