A Duna és a zene hullámain

Col Legno magyar zeneszerzőnek a vizuális részbe is volt beleszólása, és a koncertek szervezését, a produkció menedzselését is magára vállalta. Ritkaság ez a kortárs komponistáknál, ahogy az is, hogy valaki nem saját néven alkot. A col legno egy zenei szakkifejezés, azt jelenti, hogy a vonósok nem a hagyományos módon játszanak, hanem a vonó fából készült részével verik a húrokat, különleges hangzást produkálva. Riportalanyunk egy koncertélmény hatására választotta magának ezt a művésznevet.

„A zenemű ötletét a 2013-as dunai árvíz adta, akkor döbbentem rá, milyen sokféle lehet ez a folyó, pozitív és nagatív értemeben egyaránt. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mennyit tudok én a Dunáról. Persze sok mindent, de nyilván nem többet, mint egy átlagember, úgyhogy alaposan beleástam magam a témába. Voltam az esztergomi Duna-múzeumban, utánanéztem, hány csata zajlott a Duna partján, bejártam az egész magyarországi szakaszt, amelyet meg akartam jeleníteni a műben. Először egyedül, aztán László Enikő fotós barátommal, aki a koncert alatt látható képeket és videókat készítette, és aki civilben állatorvos. Szabad kezet kapott, de azért jeleztem neki, melyik témához milyen hangulatú fotókat képzelek el.”

Egyébként Col Legno is teljesen mást csinál civilben, a zeneszerzés csínját-bínját autodidakta módon sajátította el, és sok műfajt kipróbált már. Vonósnégyessel kezdte, aztán komponált kísérőzenét táncelőadáshoz, szimfónikus költeményt, sőt operát is, méghozzá a hajléktalanokról. Úgy véli, a hangversenyek közönsége, főleg a fiatalok gyakran fogódzó nélkül maradnak, és bár kialakítanak valamilyen viszonyt a hallott zenéhez, nem biztos, hogy meg tudják fejteni, mire gondolt a szerző. Ezért ő a Duna esetében szereti pár mondatban felvezetni az egyes tételeket –, nem szájbarágós módon, csak a miheztartás végett.

„Tíz természeti kép követi egymást, és minden tétel másféle stílusban született, mert a Dunának is rengeteg árnyalata van. A második például egy jégtörő hajóról szól, amelyen akkora a vibráció, hogy a matrózok még napok múlva remegést éreznek belül. Ezt egy monoton basszustéma jelzi, a tizenhárom fúvós pedig eközben sok mindent játszik. Visegrád látképe egész más hangulatot áraszt, felbukkan egy kis bossa nova, salsa és cha-cha-cha is, mert a lazulást a latin zenével tudtam leginkább kifejezni” – magyarázza a szerző, aki még csatajelenetet is komponált. A komáromi csata című tételben egymásnak feleselnek és egymás „szavába” vágnak a zenészek, vagyis megy az adok-kapok.

Ennél többet most nem árulunk el, nem szeretnénk a koncert előtt lelőni a poénokat. Col Legno egyébként eleve a Budapest Jazz Orchestrában gondolkozott, amikor a művet írta. Persze egyáltalán nem volt biztos, hogy az egyik legszínvonalasabb magyar big band vezetője rábólint erre az ötletre, de Kollmann Gábornak és a zenészeknek is tetszett a rendhagyó koncepció.

A Duna bemutatója 2019-ben volt Baján, azóta – a pandémia „szüneteiben” – párszor előadták Magyarországon. Tavaly nyáron eljutottak vele Fülekre, ahol végre úgy valósulhatott meg minden, ahogy azt a szerző elképzelte. Részben az ottani fogadtatástól fellelkesülve választották második szlovákiai helyszínként a szomszédos Rimaszombatot, ahol hasonló akusztikus-vizuális-verbális kényeztetésben lesz része a közönségnek. De személyes okok is közrejátszottak abban, hogy ez a mű ismét a határ túloldalán lesz hallható.

„Mivel én a Nógrád megyei Mihálygergén éltem tizennyolc éves koromig, húsz kilométernyire a magyar–szlovák határtól, gyerekként rengetegszer voltam azon a környéken, akár célirányosan, akár átutazóban, mert gyakran jártunk síelni Szlovákiába. Az őseim egy része Fülek környékén élt. Rimaszombatban törtem el egyszer a kezem focizás közben, de persze ennél szebb emlékek is kötnek a városhoz. Ha az ember ilyen háttérrel veszi fel a telefont, azt a vonal másik végén is megérzik. Természetes volt számomra, hogy a füleki művelődési ház igazgatónőjénél, Illés Kósik Andreánál próbálkozzak ezzel a projekttel. Aztán ő ajánlotta rimaszombati kolléganője, Zsélyi Katalin figyelmébe, aki szintén rendkívül nyitottan fogadta, és vállalta az ezzel járó hosszadalmas szervezést”.

Aki nem jut el a holnap esti koncertre, három hónapon belül már lemezen is beszerezheti ezt a különleges, színes és változatos zeneművet. A felvétel tavaly készült a budapesti B32 Galéria és Kultúrtérben, ahol koncerten játszották el a művet kisebb közönség előtt, Így félig-meddig koncertlemez született, némi utómunkával. Jelenleg a borítótervezésnél tartanak, a narrátor pedig Papp János színművész lesz.

Col Legno komolyan gondolja, hogy a Duna összeköti a folyása mentén élő népeket. És ez nyilván a zenére is igaz...