„A DNS izolálása fantasztikus élmény”

Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.

Nem érdekel, hány éves vagy.

Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj vágyaidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

(...) Azt akarom tudni, tudsz-e örülni társadnak és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékeznénk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.

Azt akarom tudni, mersz-e csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.

Hogy elviseled-e a csalás vágyát anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.

(...) Nem érdekel hol és kitől tanultál.

Azt akarom tudni, hogy mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.

Azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e a társaságot, melyet magad mellé választottál.”

A fenti részletekkel, Oriah Hegyi Álmodozó indián törzsfőnök versével üdvözölte Nagy Melinda, a Selye Kollégium egyik végzettje az intézmény új tagjait, jelezve azt is, hogy a természettudományok mellett megfér azért egy kis líra is. A líra mellett pedig a modern technika: Melinda azt meséli, a verset nem könyvtárak porosodó polcairól kerítette elő, hanem e-mailen kapta egyik barátjától, aki az interneten bukkant rá.

Persze Melinda összetett érdeklődési körét más is jelzi: az eperjesi egyetemen szokatlan szakpárosítással szerzett diplomát: biológiát és képzőművészetet tanult: „Kassáról származom, ott jártam iskolába, előbb magyar alapiskolába, aztán magyar gimnáziumba. Ennek ellenére nem csak kassainak érzem magam. A szünidőket és a hétvégéket gyerekkorom óta Jászón töltöttem, ott van a hétvégi házunk. Nagyon szép turistaövezet: barlang, csodálatos természet, karsztvidék, barokk apátság gyönyörű francia barokk kerttel... Volt ott inspiráció bőven, talán ennek is köszönhetem, hogy sok minden érdekel, s hogy ennyire különböző szakokat választottam az egyetemen. A másik tényező: a kassai gimnáziumban nagyon erős tendencia volt, hogy széles látókörű embereket neveljenek. A mi osztályunkból például rögtön érettségi után csak ketten nem kerültek egyetemre, főiskolára. Az eperjesi egyetemet éppen azért választottam, mert ott lehetett ennyire különböző szakokat párosítani. A tanári szak mellett szólt a családi tradíció is: édesapám pedagógus, a kassai ipariban tanít.”

Melinda az egyetem elvégzése után a biológia tanszéken antropológia szakirányú doktoranduszi tanulmányokat folytatott, s fejezett be sikeresen. Már doktoranduszhallgatóként került a Selye János Kollégium első tagjai közé.

„Máig nem tudom, a felvételi beszélgetésen miért esett rám a választás. Talán azért, mert a témám, amellyel előálltam, nagyon modern. A PCR metódussal foglalkozom, ez lényegében az a módszer, amellyel az emberek a DNS alapján azonosíthatóak; felhasználják a kriminalisztikában és a prenatális diagnosztikában is. Ezzel a módszerrel én a romák származását kutatom. A nyelvészet bizonyítékai alapján úgy tartjuk számon, hogy a romák Indiából származnak. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük, hogy a kultúra, a nyelv ragadós, s a romák amúgy is az a népcsoport, amely vándorlásai során bárkitől átvette a nyelvet, a roma és az indiai nyelvjárások hasonlósága nem okvetlenül jelenti azt, hogy a roma népcsoport Indiából származik. A PCR módszer lényege, hogy DNS-t szerzünk, s annak bizonyos nem kódoló szakaszait hasonlítjuk össze. Vérrel dolgozunk, a fehérvérsejtből izoláljuk a DNS-t. Fantasztikus módszer, fantasztikus élmény: tudjuk, hogy a sejt nagyon kicsi, szabad szemmel nem látható, laboratóriumi körülmények között tíz köbcenti vérből mégis egy centi átmérőjű DNS-galacsint nyerünk, amely olyan a kémcsőben, mint egy vattacsomó.”

Melinda doktoranduszi évei alatt egy szemesztert már töltött Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, részképzősként. Most ismét oda készül, féléves kutatói ösztöndíjra pályázik. „Szeretnék az eddigi kutatásaim statisztikai feldolgozásával foglalkozni. Nyugati kutatók próbálkoznak egy rendszerrel, amely bizonyos populációk genetikai távolságának a meghatározásával a fajstruktúra rajzát adhatja meg. Ebben próbáljuk meg elhelyezni a mi roma kutatásunk eredményeit is.”

Ha van egy kis szabadideje, továbbra is szívesen foglalkozik képzőművészettel: dolgozik textillel, készített könyvhöz illusztrációkat... A másik nagy hobbija pedig a barlangászat. S hogy miként fér meg a magánélet a tudományos ambíciókkal egy takaró alatt? „Nem vagyok férjnél, sőt, egyelőre nem is szándékozom családot alapítani. Soha nem terveztem, hogy huszonhét éves koromnál hamarabb fog ez bekövetkezni. Most leszek huszonhat, tehát van még bő egy évem. Ha megkapom a kutatói ösztöndíjat, Budapestre megyek fél évre, s a távházasság nem lenne az igazi” – meséli Melinda.