A csehszlovák szakadár Katolikus Akció

1989 után a levéltárak megnyitásával megjelentek az első munkák, a kommunista hatalom első éveire vonatkozó egyházi anyagok, különös tekintettel az egyház és az állam viszonyára. A kommunista hatalom nem volt képes közvetlenül megdönteni a katolikus egyházat, ezért elhatározta, hogy belső, bomlasztó mozgalmat hoz létre, mely egy önálló, nemzeti egyház csírája is lett volna, szakít a Szentszékkel és aláveti magát az ateista kormánynak. Egyáltalán nem elszigetelt jelenségről volt szó, hanem a kommunista vezetők többször átgondolt tervéről, melynek megvalósításában a párt és a Nemzeti Front biztosai, a titkosszolgálat egyházi ügynökei vettek részt, és hatalmas összegeket emésztett fel. Karel Kaplan Az állam és az egyház című munkájában csehszlovák ügyként beszél a Katolikus Akcióról. Szlovákiának azonban rendkívül sajátos szerep jutott ebben a kísérletben, hiszen csupán itt kelt a nép a plébániák védelmére, csupán itt van tudomásunk a papokat ért fenyegetés és bebörtönzésük elleni tiltakozásokról.

A fenti mondatokat A csehszlovák szakadár Katolikus Akció – Kommunista kísérlet a katolikus egyház nemzeti egyházzá formálására Csehszlovákiában című hiánypótló mű bevezetőjéből ragadtuk ki. A szerző az a Haľko József, aki a Családi Kör Mindennapi kenyerünk rovatának is a szerzője, s akinek olasz nyelven írt doktori disszertációját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Nyugati Szláv Kulturális Kutatócsoportja adta ki magyar nyelven nemrég. S ahogy e fordításnak is kiváló munka (mely egyébként az egyetem olasz szakos hallgatóit dicséri) szerkesztője üdvözlésképpen elmondja az olvasónak, „Haľko atya könyve hiánypótló ismeretanyag, hiteles tankönyv annak megtanulására is, hogy a letérés a keresztény erkölcsi értékrend útjáról bárkit akár a legszélsőségesebb ordas eszmék hordozói közé sorolhat.”

(Jozef Haľko: A csehszlovák szakadár Katolikus Akció, PPKE BtK, Esztergom–Piliscsaba, 2004)