A Bourne-rejtély

# A csapkodó hullámok közül egy fiatalember testét emelik ki egy kis halászhajóra. A fiú ugyan életben van, de nem emlékszik semmire, a hátában golyók, a bőre alatt pedig egy digitális kijelző egy svájci bankszámla számával. Innen indul a Robert Ludlum bestselleréből adaptált történet, amely Olaszországon és Svájcon át Franciaországig űzi hősét, miközben a virginiai CIA-központból is kibicel egy csöppet sem mellékes mellékszál.

Felépülve és szárazföldet érve Matt Damon alakította hősünk első dolga, hogy felkeresse azt a zürichi bankot, amely az egyetlen rendelkezésére álló nyomot jelenti: ezt követve talán kiderítheti személyazonosságát. A bankban azonban új meglepetések várják: mindenki régi ismerősként üdvözli, a széfjéből pedig egy egész útlevélkészlet mosolyog rá, mindegyik másik országból, és mind a saját fényképével. Ekkor még nem tudja, hogy nyomában a CIA is, amelynek egy döntéshozója az óceán túloldaláról távirányítással próbálja kivonni őt a forgalomból. Bourne (talán ez az igazi neve) menekülőre fogja, és egy rokonszenves német lány társaságában Párizson keresztül Dél-Franciaországba veszi az irányt, útközben pedig korábban nem sejtett rutinját is felfedezi az emberölés kézi trükkjeit illetően. Ahogy egyre közelebb kerül saját rejtélye megoldásához, üldözői is egyre közelebb jutnak hozzá.

Doug Liman rendező első stúdiómegbízásával gyökeresen letér a korábbi munkái (Nyomás!, Bárbarátok) által meghatározott ösvényről. Igazi, hagyományos ügynökthrillert rendezett, jó stílussal, eleganciával, izgalmasan kidolgozott harcjelenetekkel, és egy kiváló, párizsi autós üldözéssel. Matt Damon itt vizsgázik akcióhősként (és tisztességgel át is megy), Franka Potente (aki A lé meg a Lolában már bizonyította, hogy jól fut versenyt az idővel) pedig hollywoodi főszereplőként debütál. A folytatásról máris terveket szőnek. (nelson)

A Bourne-rejtély – (The Bourne Identity), 2002, színes, feliratos amerikai-cseh thriller; 118 perc; Rendező: Doug Liman; Szereplők: Matt Damon, Franka Potente, Chris Cooper, Brian Cox, Clive Owen