A bolygó leghalálosabb állata

Bár egy fecske ritkán csinál nyarat, a Jeruzsálemi Héber Egyetem történelem tanszékének professzora sztárkultusznak örvend, így minden elképzelhető formában megjelentetik az (olykor) esztelen elképzeléseit. (Ál?)tudományos munkái mellé érkeznek képregények, mesekönyvek, színes-szagos, maszatos, elrajzolt(h)őstörténetek… Tollára szenzációs spekulációk ragadnak (nevezzük bár infotainmentnek), aktuálpolitikai lózungok, melyek megalkuvástól sem mentesek. Itt azonban ezeknek nyomuk sincs, a leegyszerűsített, közvetlen, higgadt hang üdítően kísér végig az alig 160 oldalnyi histórián. 2-3 nap alatt letudható.

A fülszöveg csábító: „Tudd meg, hogy zsugorította össze a gyomrunkat a tűz, hogyan beszélgettek őseink az állatokkal, mit árul el a foci az emberi létről, és miféle szupererő segítségével változtathatod meg akár te is a világot!” Kár, hogy mindez csupán Harari eddigi irományainak jegyzetelt, egyszerűsített, összeollózott változata, bár a belengetett függelék szerint a legfrissebb tudományos eredményekre támaszkodik. Akad még itt ígéret: „olyan lesz, mint egy jó krimi: az egész könyvet el kell olvasni ahhoz, hogy fény derüljön a titokra!” Például arra, hogyan váltunk e boly(on)gó leghalálosabb állataivá? Az (ön)ismétlésektől sem mentes világutazás Ricard Zaplana Ruiz illusztrációival elevenedik meg. Kirajzolódnak és -rajzanak „a mi sapiens őseink Afrikában, a Neander-völgyiek Európában és a Közel-Keleten, a gyenyiszovaiak Ázsiában, a floresi törpék pedig Flores szigetén.” A bandázó hordák mellett megjelenik a Nagy Oroszlánszellem és a stadeli oroszlánember. Megelevenedik a Vrangel-sziget, felbukkannak a najakák. Megszületik a történelem első szelfije és reánk borul a csend függönye. Alig néhány évtízezred alatt.

Harari laikusokat, éretlen érdeklődőket, egyszeri könyvforgatókat kis-iskolás fokon tanítana. Arról, (m)ilye-nek voltunk: vadak és… Azokról az időkről, amikor az ember még mindig állat volt és kicsit sem uralta a világot. Arról, milyen gyorsan lódult meg velünk a kihalás expressz.Majd elbizonytalanít: „Lehet, hogy így volt, de lehet, hogy nem. Nem igazán tudjuk. A tudósok még mindig kutatják ezt a kérdést. (…) De mindez csupán elképzelés, nem tény. Talán tényleg így történt, talán egészen másképp.” Majd levonja a konklúziót: „hát így hódították meg őseink a világot, történetekkel.” Sovány kötet, csekély vigasz.

Kaszás Dávid