A bölcsességfogról tudni kell...

„Sokat bosszant az egyik alsó bölcsességfogam. Nem képes kinőni rendesen már vagy két éve. Időnként begyullad és fáj. Nem merek elmenni vele a fogorvoshoz, mert az egyik ismerősöm azt mondta, hogy rettenetes volt, amikor kihúzták a bölcsességfogát. Mit csináljak? Meddig fog ez még tartani?”

Először is, nem létezik kellemes foghúzás. Hogy mennyire kellemetlen, vagy mennyire borzasztó, az részben attól is függ, hogy utána ki mennyire színezi ki a dolgokat, ha mesél róla. Másodszor pedig, sehol sincs megírva, hogy az Ön bölcsességfogát is ki kell húzni. Legokosabban tenné, ha felkeresné a fogorvosát, és megbeszélné vele a dolgot. Mondjunk el azért valamivel többet a bölcsességfogakról. A fogsorban a legutolsó fogat, a nyolcadikat azért hívják bölcsességfognak, mert már a felnőttkor kezdetén, úgy a 20. életévünk táján jelenik meg. Tekintve, hogy ekkorra a többi fog már elfoglalta a helyét, az állcsont megerősödött, gyakran nincs számára elég hely, s csak hosszú küszködés után képes előtörni. Sokszor a pozíciója is szabálytalan: nem áll sorban a többiek után úgy, ahogy kellene, hanem gyakran befele vagy kifele dől, néha nekitámaszkodik az előtte álló fognak, sőt fekve marad a csontban. Abban az esetben, ha csak az egyik csücske vagy csak a fog negyede, illetve a fele nő ki, a fog koronája részben ínnyel fedett, s ún. tasak képződik a fog koronája körül. Ebben a tasakban aztán időnként elszaporodhatnak a kórokozó baktériumok. Ilyenkor az íny fájdalmasan megduzzad, szájzár alakul ki, fájdalmas a nyelés, az ember füle is fáj, rossz szájszaga van. Megduzzadnak az állcsont alatti nyirokcsomók is, néha levertség, lázas állapot kíséri a folyamatot. Önnek is hasonló panaszai lehetnek. Mi a megoldás? Persze, fel kell keresnie a fogorvosát, s el kell neki mondania a panaszait. Ő először is meg fogja vizsgálni, röntgenfelvételt készít, hogy megállapítsa a fog pontos elhelyezkedését, s az anatómiai viszonyokat. Utána megbeszéli Önnel a lehetőségeket. Csak ha egyetért az orvos javaslatával, akkor kerülhet sor beavatkozásra. Alapvetően kétféle módon lehet a bajokon segíteni. Vagy konzervatív, vagy pedig sebészi beavatkozást javaslunk, a helyzettől függően. Mindkét esetben igyekszünk fájdalommentesen, érzéstelenítés alkalmazásával dolgozni. Ha úgy ítéljük meg, hogy a fog a továbbiakban értékes tagjává válhat a fogsornak, mert a pozíciója jó és maradt számára elég hely, akkor konzervatív megoldást javaslunk. Gyógyszerekkel átöblítjük, átmossuk a tasakot, drénezzük, hideg borogatást javaslunk, fájdalomcsillapítót, lázcsillapítót, esetleg antibiotikumot rendelünk. (A fog eredetű fertőzések, gyulladások szinte soha nem gyógyíthatók meg csak antibiotikumos kezeléssel. Mindig szükség van fogorvosi beavatkozásra, s ezt egészítheti ki a gyógyszeres kezelés. Rosszul teszi tehát mindenki, aki önhatalmúlag nyúl ezekhez a gyógyszerekhez ahelyett, hogy felkeresné fogorvosát.) Van úgy, hogy az ilyen beavatkozás nem elégséges, olyankor fel kell nyitni a gyulladt területet, ki kell folyatni a gennyet. Néha tasakirtást kell végezni, ami abból áll, hogy körülmetsszük a fog koronáját, eltávolítjuk a fogat takaró ínyt, és így kiszabadítjuk a fogat. Ha úgy ítéljük meg, hogy haszontalan fog, amellyel mindig csak baj lesz, akkor a fog eltávolítását javasoljuk. Ez tényleg nem valami kellemes dolog, de egy tapasztalt fogorvos ezt is fájdalommentesen meg tudja tenni. Előfordul az is, hogy csak kis műtéttel lehet a problémát megoldani. Egy jól képzett fogorvosnak ez sem jelent problémát, mégis megesik, hogy betegét inkább a nagyobb tapasztalattal rendelkező, ilyesféle beavatkozásokra szakosodott szájsebész kollégájához utalja. Az ilyen komolyabb beavatkozásra csak az esetek igen kis hányadában van szükség.