A bezártság művészete

Egy hét bezártság után is nyilvánvalóvá vált, hogy a lakosság extrovertáltabb része a szokásosnál is intenzívebb online közösségi életet él. Ez nemcsak a közönséghez szokott művészekre jellemző, hanem mindazokra, akik folyamatos visszajelzéseket, verbális megerősítést igényelnek ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Ők a notórius kommentelők, like-vadászok, tartalommegosztók, akiket már csak egy lépés választ el attól, hogy maguk is online tartalomszolgáltatókká váljanak. 

Amióta átálltunk karanténüzemmódba, a Facebook kulturális tartalmak kirakodóvásárává vált. A kínálat zavarba ejtő, a „légkör” pedig abszolút demokratikus. Ugyanazon a szőnyegen árul, azaz egyforma esélyekkel verseng az emberek figyelméért a világhírű operaénekes és az erkélyen daloló műkedvelő, a vezető színésznő és a mesét olvasó anyuka, a berlini szimfonikus zenekar és a kisvárosi rezesbanda. Egy-egy közzétett videó sikere most azon múlik, hányan osztják meg, hányan nyilvánítják ki tetszésüket szívecskék formájában. És persze az is fontos, mit kap fel a sajtó, mely online tartalmakkal foglalkozik bővebben. Eljött az az idő, amikor a koronavírusról verset író és szavaló Józsi bácsi ugyanúgy bekerülhet a tévébe, mint a koszorús költő. 

A jelenlegi helyzetre reflektáló produkciók és alkotások jelentősége érezhetően megnőtt, az átlag-befogadókat pedig a művészi színvonal helyett inkább az aktualitás érdekli. Külön kategóriát képeznek azok a már ismert dalok, könyvek, képek, amelyek hirtelen többletjelentést kaptak, átértelmeződtek. Szép példa erre az R.E.M zenekar 1987-es apokaliptikus slágere, az It's the End of the World (as We Know It) , amely újra arat a Spotify slágerlistáján, Camus klasszikus regénye, A pestis, amely az elmúlt hetekben bestseller lett Franciaországban, vagy akár a Vírus című 1995-ös amerikai katasztrófafilm, amelyet rengetegen néznek most újra. 
De maradjunk magyar vizeken, és szűkítsük le a keresést a könnyűzenére, hiszen talán ez a legnépszerűbb műfaj. Az elmúlt napokban jó néhány figyelemre méltó dal született. Több százezren látták már a humorista Kovács András Péter YouTube-on megosztott videóját, amelyben az otthonmaradás fontosságáról rappel. A Hősök zenekar Vigyázzunk egymásra című dala szintén nagy siker (Higgadtan, okosan, / ez mindenkinek most új pálya, / Mindenki fél, mindenki félt valakit, / mint egy túszdráma. / Ha nem kapjuk túl, pár hét alatt átmegyünk majd a nehezén. / Az ajtók bezárva, otthon a család, / de ez a legtutibb menedék.) Hétfő óta pedig rengetegen osztják azt a videót, amelyben két viszonylag ismeretlen előadó, Nagy Szilárd és Ragány Misa énekli aktualizált szöveggel Varga Miklós slágerét, az Európát. (Ezért kérlek, / mentsük meg őt / A vén Európát, / a megtört nőt / Nagyon kérlek, / védjük meg őt / A vén Európát, / a gyönyörű nőt). 

Szintén hétfőn került az online közönség elé a hazai magyar Last Blues Band új száma, a Didaktikus dal, amelyet februárban rögzítettek, de csak a napokban készítettek hozzá klipet. A dal önmagában talán nem robbant volna akkorát, ám a vizuális körítésnek köszönhetően szívszorító lett. A klipben osztott képernyőn láthatók a zenekar tagjai, ki-ki a saját otthonában. Szájmaszkban tesznek-vesznek, kávét főznek, olvasgatnak, aztán előkerülnek a hangszerek is. Érdekes, hogy egy szlovák csapat, a dzsesszesebb stílusban utazó Dip Band is ezt az ötletet valósította meg, (csak szájmaszkok nélkül), és a két klip ugyanazon a napon debütált a világhálón. 

Ezekből egyszer majd korlenyomat lesz. Egy nehéz, vészterhes időszak kulturális krónikájának része.