Állunk rendelkezésére!

Piros, fehér, zöld...

Idézném drága nagyanyám szavait, aki megkérdezte tőlem kisiskolás koromban, hogy tudom-e, hogyan kell folytatni. Kezdetben nem tudtam, de ahogy növekedtem, megtanultam: Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld! Mindezt azért írom, mert a Vasárnap – melynek előfizetője vagyok – 23. számának borítólapja ilyen köntösben jelent meg. Ahogy megláttam a postaládában, azonnal kivettem. Ámultam-bámultam a színösszeállítást, és a drága nagyanyám jutott az eszembe. Kell ettől szebb szín, szebb szavak? Ugye nem? Közben eszembe jutottak azok a magyarok, akik magyar nemzetiségűnek vallják magukat, de a lapot nem nagyon vagy egyáltalán nem ismerik. Tudják, hogy létezik valami ilyesmi, láttak már az újságárusnál is, de pl. a Pravda, Plus 7 dní stb. vásárlását helyezik előnybe. Olvastam a Vasárnap hasábjain egy cikket, és bizony egy-két mondata megragadta a figyelmemet: magyar iskolában meg lehet tanulni a szlovák nyelvet, de fordítva nem. Ugyanis a szlovák nyelven tanuló magyar gyerekek inkább csak szlovákul tudnak, és sajnos nem is nagyon akarnak magyarul beszélni. Vagy legtöbb esetben maga a szülő kezdeményezi a szlovák nyelven való társalgást. Nyugdíjaskoromra egy kis üzletben lettem eladó. Bejött az édesanya vásárolni az 1. osztályos kislányával, aki szlovák iskolába jár. A hölgy velem magyarul, a kislánnyal szlovákul kezdett beszélni, mire a kislány felnézett ártatlan szemecskéivel a mamájára, és a következőre kérte: „Anyu, magyarul beszélj, mert nem értem, amit mondó!” Erre az anyuka: „Jó van, no.” Felejthetetlen szavak, látvány! Elállt a lélegzetem, Istenem, ilyen is van?

Egyik közeli ismerősöm, aki magyar iskolákat végzett, a munkahelyén országunk vezetőit (Fico és Kaliňák) fogadta. A sok hölgy közül a cégvezetés őt választotta ki beszélgetőtársnak, és nagyon is megfelelt a szlováktudása. Mi ebből a tanulság? Magyar iskolával, tudással is lehet érvényesülni bármilyen közegben! Végül szeretném megköszönni a lap minden munkatársának, hogy ilyen csodálatos színbe öltöztették, öltöztetik lapunkat, a VASÁRNAP-ot. Köszönjük, hogy vagytok NEKÜNK!

Krizsanné Kajos Irén

Éppen most a Balatonhoz

Szeretném megköszönni Veres Istvánnak, hogy a Vasárnap 20. számában nagyon jó és praktikus tanácsokkal látta el az olvasókat öt pontban azzal kapcsolatban, hogy miért éppen most jó a Balatonhoz utazni.

Tavaly voltam én is tizenkét hosszú év után a tónál, így a szerző minden szavát igazolhatom. A két nyári hónapban óriási a zsúfoltság, az utakon, a strandokon szinte lehetetlen parkolóhelyet találni. Mindenhol tömegek vonulnak, és sokat kell várni. Ellenben ha a szezon kezdetén vagy a végén, szeptember elején megyünk a Balatonhoz, ott egy földi paradicsomra lelünk. Az árak kissé borsosak, de manapság a belföldi nyaralás sem olcsó. Melegen ajánlhatom mindenkinek, hogy vigyen magával néhány tartós élelmiszert, így a reggeli és a vacsora megoldható saját tartalékból, így sok pénzt megspórolhatunk. Igaz, hogy fürödni ilyenkor csak a jegesmedvék tudnak, de a heverészés, olvasás, szunyókálás is jó pihenésnek bizonyul az üres strandon, a táj csodálatos ölelésében. Én is inkább a kisebb, nyugisabb településeket részesítem előnyben, mert a nagyok mára már városokká nőtték ki magukat, ezért ha nem városban szeretnénk nyaralni, keressük a kisebb falvakat. Mindenkinek melegen ajánlhatom, hogy látogassanak el még egyszer a Balatonhoz, nem fog csalódni. A tavon ringatózó fehér vitorlások és jachtok a tengert idézik.

Minár Cecília, Szelepcsény

Teadélután a Reviczky Házban

Nagyon siettem, szorított az idő. Öltözködés közben állandóan memorizáltam a verset, amelyet majd el kell mondanom. Szinte berobbantam a terembe, ahol hangos zsivaj, emberek sokasága fogadott. A Lévai Magyar Asszonyok Ligája tartotta hagyományos teadélutánját, már hatodik alkalommal a Reviczky Házban. Nem találtam a helyem, hol ide, hol oda csapódtam, úgy kell nekem, gondoltam, miért késtem. Döntöttem, optimistán, pozitívan állok az adott helyzethez. A terem gyönyörűen feldíszítve, az emberek nevetnek, vidáman beszélgetnek, várják a műsort. Pillanatok alatt felpörögtek az események. Kosztolányi Magdolna, a liga elnöke üdvözölte a vendégeket, majd átadta a szót Gába Zsuzsannának, a műsor rendezőjének. A Reviczky Társulás Dalárdája Szalay Pál karnagy vezetésével különböző kulturális rendezvények sikeres fellépője, most a legmeghatóbb a Rabszolgák kórusa volt tőlük Verdi Nabuccójából. Lészkó Gizella Kányádi Sándor Köszöntő című versével és Hihetetlen történet című előadásával aratott nagy tapsot, amelyben egy „ügyes” szakember tragikomikus balesetét adta elő. Bagócsi Erzsébet és Griesbach Ágnes történetében FBI-ügynök és pizzafutár telefonos párbeszédét hallhattuk. A liga énekcsoportjának népdalai után a kibeszélő csasztuska helyett idén tévés hírműsorral jelentkezett Matús Éva és Puksa Magdolna, a két bemondónő, jól informáltan beszámoltak a lévai áldatlan állapotokról, de pár perc alatt sok érdekes és furcsa hazai és külföldi eseményről is. Gába Zsuzsanna és Bagócsi Erzsébet egymást túllicitálva a férfiak nagy felfedezései mellett rámutattak, hogy mindig egy okos nő érdeme is egy-egy találmány. Jómagam Ady Pollacsek úr és neje című versét adtam elő, ez volt az a bizonyos, mely nem kis feszültséget és trémát okozott bennem. Valahogy túléltem. Koczián Márta a gondos anya és fia kapcsolatát ecsetelte egy mókás levél felolvasásával. A műsort a liga táncos lábú hölgyei, Griesbach Ágnes, Horváth Gizella, Matús Éva és Szilva Lenke zárták Kluch Lenke koreográfiájával.

Balla Rózsa, Léva

Hősök

Focimeccset néztem a tévében, az egyik játékos az égiek segítségével három gólt lőtt. (Kettő nagyon szerencsés gól volt.) A riporter máris a mérkőzés hősének nevezte őt. Az ilyen kijelentést tevők szerintem lefokozzák, alacsony szintre helyezik a szó igazi értelmét. Aztán egy lövésnél, amelyik majdnem súrolta a kapufát, a műsorvezető egy filozófiai megállapítást tett: „Ha ez a lövés bemegy (itt kis szünetet tartott, mert elhamarkodott kijelentéstől óvjon az Isten), akkor gól.” Lám-lám, a néző nemcsak sportélménnyel gazdagodik, de fontos ismeret birtokába is jut.

Visszatérve a hős szóhoz. Azt még elfogadom (bár irritál), ha egyszerű emberek ezzel a jelzővel ruházzák fel az olyan személyt, aki nyíltan kritizál kormányfőt vagy magas rangú politikust. Ám ez sem hősiesség, mert az illető csupán az alkotmány által garantált jogát érvényesítette. Ha a beosztott felettest bírál, az is csak nagy merészség, bátorság, de nem hőstett. Annyi a mondvacsinált hős, hogy folyót lehetne velük rekeszteni. A múlt században divatos, az ideológia szülte, félresikerült, amolyan jelszóféle cím például: a munka hőse. Ez a jéghegy csúcsa, nem csoda, hogy az embereknél kiverte a biztosítékot, letaglózta őket. Hogy lehet valaki a munka hőse, hisz azért fizetik, hogy jól, pontosan dolgozzon. Aki azt teszi, ami a kötelessége, az nem hősiességet tesz. Ha valaki ilyenfajta hősökről beszél, tudatosítja egyáltalán a szó igazi értelmét? A hős rendkívüli tettek végrehajtására képes, akár saját életét kockáztatva mások megmentéséért, létjogosult igaz ügyért, ami kihat embertömegek életére. Üdvözlöm az eltérő véleményt, de nem a ferdítést.

Szabó István, Kassa

Szobrok szomorú sorsa

Nemcsak nekünk, embereknek van sorsunk, hanem a szobroknak is. Minél híresebbek, annál szomorúbban vesszük tudomásul, ha megrongálásukról értesülünk. Ha a múltban böngészünk, számos eset tárul elénk. Például a husziták, Jirásek történelmi regényében olvastam, hogy amerre jártak, lerombolták a vallási jellegű szobrokat. Mintha a történelmi múltból róluk vettek volna példát a koronázó városban. Mária Terézia gyönyörű márványszobrát barbár módon csak azok törhették össze, akiknek foghíjas a tudásuk történelemből. Ő volt az, aki sok jó intézkedést vezetett be uralkodása alatt. A politikailag elfogulatlan történészek nagy elismeréssel írnak róla. Uralkodása alatt ő rendelte el az általános tankötelezettséget, míg a mai politikusok csak képmutatóan áradoznak a demokráciáról. Érdekes eset: a szocialista rendszer vezérei az egyik nagy hírű fürdő parkjából száműzték a Sisiként ismert Erzsébet királyné szobrát, de a bársonyos forradalom után visszakerült a helyére. Most ámulj, világ, a szobor talapzatán a hivatalos szöveg osztrák császárnéként jelzi őt. Ez megint a gyenge szintű tudás példája, mert Sisi nemcsak osztrák császárné volt, hanem megkoronázott királynéja is az ezeréves Magyar Királyságnak. Hasonló sorsra jutottak nagy hírű kötőink szobrai, akiket a városok közepéről valamelyik parkba száműztek. Az Andrássy grófok egyik utolsó sarja utód nélkül élt. Ezért nagy, humánus akciókat szervezett, lépten-nyomon segítette a szegényeket és rászorulókat. A köznép nagyon szerette őket, főleg a grófnét, akinek jóságát egy szoborcsoport felállításával hálálták meg. Eme emberszerető ember szobrának sem kegyelmeztek, szintén a száműzetés áldozata lett.

Mindez azt a benyomást kelti bennünk, mintha a kommunista diktatúra nagyobb finomsággal nyúlt volna az ilyen műalkotásokhoz. Érdekes, miként viszonyultak politikusaink a szobrok vagy más műemlékek lerombolásához. Olyan langyosan, no. A belföldi szobrok és emléktáblák sorsát a nemzetiség és politikai aktivitásuk szempontjából ítélték meg a zsűritagok. Kívánjuk, hogy minél több szép szoborral gyarapodjanak parkjaink, és ne fogjon rajtuk sem ma, sem a jövőben semmilyen gyűlölködés és átok.

Puss Rudolf, Somorja

Gyorsaság, pontosság, céltudatosság

Ez volt a mottója a 12 órás íjász-teljesítménynapnak május 20-án, Gömörpéterfalán. A perzselő nap és a felhőszakadás sem állíthatta meg Kopecsni Gábort, a Felföldi Barantaiskola vezetőjét, aki a 907-es győztes pozsonyi csata 1110. évfordulója alkalmából mérettette meg magát. A kitűzött cél 10 000 célzott lövés 70%-os találati arányban. A próbatételt nem csupán a kitűzött cél komolysága, de az időjárási és környezeti körülmények sem könnyítették meg. „Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, nem bírom. Voltak szakaszok, amikor minden egyes lövés nagy fájdalommal járt, de amikor ránéztem azokra a tanítványaimra, akik hajnaltól végig kitartottak velem, tűző napon, többször ránk szakadó esőben, sárban sem hátráltak meg, a lányok szakadó esőben is számolták a leadott lövéseket, az ő hitük nekem is hitet adott, és bár minden perc háromszor annyinak tűnt, kitartottam a végsőkig” – mondta Gábor a 12 óra eltelte után. Egy szívvel és egy lélekkel szurkolt Gömörpéterfala és az egész környék Kopecsni Gábornak, akinek végül a 12 óra alatt 8051 lövést sikerült leadnia 73,55%-os találati arányban. „Ez az eredmény nem születhetett volna meg, ha nincs az a kiváló csapat, aki összejött segíteni! Részemről egy őszinte főhajtás jár nekik, ez a teljesítés nélkülük nem sikerült volna, az eredmény az övék is!” – értékelte Gábor az eredményt.

Sátor Veronika

Kedves Vasárnap!

Nagyon jó, örvendetes dolog, hogy máshol is olvassák, szeretik a Vasárnapot. Én is megismerkedtem nemrég Losoncon, egy szakorvosi váróteremben egy régi, hűséges olvasójukkal. Úgy mondják, hogy a könyvek a legcsendesebb és a legkitartóbb barátok, a legelérhetőbb és a legbölcsebb tanácsadók, valamint a legtürelmesebb tanítómesterek. Ezt a mondást kibővíteném magam szerint úgy, hogy egy jó, tartalmas újság, folyóirat is sokat segít, segíthet ebben. Mi is észrevettük a változást a Vasárnapban, a jó felé változik. Csak a betűk lehetnének egy kicsit nagyobbak, és többen hiányolják, hogy a névnapok jelentését már nem közlik – sajnos. A kedves beszélgetőtársammal sok közös, jó véleményünk volt a Vasárnapról is, mindenkinek csak ajánlani tudom, hacsak lehet, fizessék elő, mert így olcsóbb is, meg az Egészségmagazint is megkapják, ami nagyon jó, tartalmas melléklet. Olvasni pedig most, nyáron is lehet és kell is, hisz ez nagyon hasznos időtöltés. Kívánok a szerkesztőség minden tagjának jó egészséget, kitartást, minden jót. Tisztelettel hűséges olvasójuk:

Dorók Erzsébet

*

Olvasva Hegyi Zsuzsa szép cikkét az Édesanyjáról, bizony sírással küszködtem, mindjárt az anyukámra gondoltam, aki idős korában, két éve hunyt el, és neki is szokása volt, hogy jóindulatúan figyelmeztetett, ha – szerinte – nem voltam megfelelően felöltözve. Bárcsak most is mondaná, hogy örülnék!

Petőcz Mária, Komárom