A betlehemi jászol igazi titka

Csillagok, Mária-szobrok, angyalkák és háromkirályok. Mind-mind sokatmondó szereplői a hajdani legendának, és egyben hangulatos kellékei kedvelt ünnepünknek. De még szebbé és igazabbá tehetjük a szeretet napjait, ha szívünkben e csodálatos szimbólumok üzenetét is mélyen átéljük. Mert a betlehemi jászol üzenetének megértése, talán nem volt soha olyan aktuális, mint most a harmadik évezred elején.

Kétezer évvel ezelőtt történt valami a júdeai Betlehemben, a Szűz világra hozta Isten fiát, a Megváltót. Azóta a szeretet ünnepeként emlékezünk erről az eseményről. Csakhogy nem váltódtunk meg egy csapásra, azóta is van fájdalom, szenvedés, bűn a földön. Ám azáltal, hogy az embertestbe öltözött Szellem átélte a legmélyebb pontról való visszatérés fokait, ez a kihagyhatatlan lehetőség már számunkra is adva van. A korai keresztény tanítások szerint Máriának az Istenanyának is igencsak fontos szerepe van a megváltás rítusában, csak kevésbé látványos, inkább női módon. Ennek a kozmikus istenanyai erőnek a közelségét, fontosságát igazolják az egyre nagyobb számban növekvő Mária-jelenések is. Lassan úgy tűnik, hogy már mindent elértünk, hatalmat más népek felett, a Mammon fellegváráért is mindenre képesek vagyunk, hiszen olyan hatalmas ma már az emberi tudomány!

Pedig a kis Jézus jászolánál leborultak a háromkirályok, vagy más néven a napkeleti bölcsek. Őszintén kifejezték alázatukat a legkisebb, a leggyámoltalanabb előtt azok is, akik az igazi tudás birtokosai voltak. Mert csak az, aki igazán bölcs, tudja, hogy egyedül a világot fenntartó szeretet, erő a legnagyobb hatalom. Kicsit tanuljunk tőlük! Úgy adni önmagunkból, ahogy a hajdan pásztorok tudtak a semmijükből – ők még igazán harmóniában éltek a természettel, így meghallották a hívó szót, mely elvezette őket a betlehemi jászolig. Persze, a XXI. század emberének nem arra van szüksége, hogy a szabad ég alatt állatok társaságában tanyázzon, hanem csupán arra, hogy ismét megtalálja eredeti kapcsolatát a természet erőivel. Mert arra sajnos csak kevesen gondolnak, hogy azzal, ahogyan a bolygónkat veszélyeztetjük, szennyezzük, a létünket veszélyeztetjük. Törekedjünk hát a harmóniára, elsősorban a természettel, önmagunkkal, embertársainkkal.

A barlang sziklája, a jászol szénája, a jószágok meleg lehelete mind-mind őt, a csöppnyi emberkét védte, melegítette. Vegyük már végre észre a karácsony igazi értékét, misztériumát, hogy ennek a tudatában éljünk, még azután is, ha lebontjuk a karácsonyfát, és gondosan elcsomagoljuk az angyalkákat, háromkirályokat és a betlehemi jászolt.

„Ha embereknek vagy angyaloknak a nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.”

(Pál 1. levele a Korinthusbeliekhez 13, 1)