A befelé fordulásról

JUHÁSZ KATALIN

A manókától a marmancsokig, a vámpíroktól Flaubert papagájáig valódi bestiák kelnek életre az Irodalmi Szemle szeptemberi számának lapjain. Különböző korok bestiáriumaiba pillanthatnak be és különböző irodalmi állatságoknak lehetnek tanúi az olvasók. A Pozsonyi Magyar Intézetben rendezett lapszámbemutató e havi vendége Szászi Zoltán költő, író, az Új Szó könyvkritikusa volt, aki a palóc vidék bányáinak manóiról, a marmancsokról írt a szeptemberi számban, Szerencse fel, szerencse le címmel. Ahogyan Száz Pál, az Irodalmi Szemle szerkesztője megjegyezte, Szászi jó szokása szerint ismét felélesztett a néphagyományból valamit, ami nem túl ismert, mégsem kelt idegen érzést az olvasóban.

Az est további része a még nyomdaszagú új Szászi-kötetről szólt, amely Belenéz címmel jelent meg a Kalligram Kiadónál. A betegség miatt mozgáskorlátozottá vált szerző három év alatt ötkötetnyi verset és prózát „termelt”. Az átélt szenvedés, a létbizonytalanság és a kételyekkel teli gyógyulási folyamat azt eredményezte, hogy fokozatosan átértékelte magában az irodalomhoz való viszonyulását. „Rájöttem, hogy a váteszszerep már nem érdekel. Nem akarok üzenni az utókornak, és nincs bennem semmiféle küldetéstudat. Egyszerűen csak jó verseket szeretnék írni. A prózaírást viszonylag későn kezdtem, sokáig úgy gondoltam, ahhoz még nem vagyok elég érett. Aztán sikerült megfejtenem a próza működési elvét. A prózához elsősorban türelem és pontosság kell. Egy verset húsz perc alatt meg lehet írni, a jó prózához azonban idő kell” – mondta Szászi.

Az új verskötet az utóbbi két év testi és lelki tortúráiról szól. A szerző befelé fordul, összegez és lajstromoz, felteszi a „hogyan tovább?” kérdést, azaz „belenéz” saját lelkébe. De belenéz mások műveibe is, például ismét felfedezte magának Petri György költészetét és Jancsó Miklós filmjeit. Az eddigieknél jóval merészebben nyúl vendégszövegekhez, a halált pedig fekete humorral seprőzi el magától. A bemutató népes közönsége ismét meggyőződhetett arról, hogy Szászi Zoltán lebilincselően tud mesélni, szinte bármiről. És azt is megtudhattuk tőle, hogy újabban „nem gügyögős, de nem is norvégos” gyermekversek írásával kísérletezik. Vagyis tartogat még nekünk néhány meglepetést.