A bakelitek megmentője

JUHÁSZ KATALIN

„Ha valaki nem kezdi el módszeresen gyűjteni ezeket a lemezeket, pár éven belül elvesznek, tönkremennek, megsemmisülnek. Ezért a hirdetéseimben mindig az áll, hogy bárkinél többet fizetek egy bakelitért. Azt akarom, hogy az emberek elsőként nekem kínálják fel megvételre a megunt lemezeiket, ne másnak, aki esetleg tovább üzletelne, spekulálna velük” – mondta Paul Mawhinney egy interjúban, hozzátéve, hogy amit csinál, azt az utókor számára teszi. Ez a megszállott figura nemrég a tekintélyes New York Times érdeklődését is felkeltette, mivel a többi amerikai gyűjtővel ellentétben nem szakosodott zenei stílusokra, de még műfajokra sem. Tulajdonképpen bármiféle kritika nélkül gyűjti, halmozza a bakelitlemezeket.

Mawhinney 2008-ban az amerikai kongresszusi könyvtárat is megkereste, és jelezte, hogy tisztelettel felvásárolná a készletüket. Természetesen nem adták el neki az állami gyűjteményt, de megjegyezték a nevét, olyannyira, hogy egy-egy ritkább példány árának felbecslésekor többször kikérték már a véleményét.

A New York Times szerint emberünk az évtizedek alatt akkora hírnévre tett szert az Egyesült Államokban, hogy több ismert gyűjtő a végrendeletében neki adományozta bakelitkollekcióját. Közülük a leghíresebb a 91 éves korában elhunyt Murray Gershenz volt, aki a nyugati part legnagyobb gyűjteményével büszkélkedhetett, és évekig igyekezett valamelyik kaliforniai múzeumra bízni kollekcióját. Mivel egyik sem mutatott érdeklődést a lemezek iránt, ez a gyűjtemény is Mawhinney raktárába került.

A gyűjtemény ma már a brazíliai Sao Paolóban található: teherhajóval szállították oda, egyszerűen azért, mert ott az amerikai ár negyedéért bérelhetők raktárépületek. És nem akármilyen méretekről beszélünk: Mawhinney bakelitlemezei 25 ezer négyzetméteren férnek el.

Hősünk ötévesen szeretett bele a bakelitlemezekbe. Mire befejezte a középiskolát, már háromezer darabot sikerült összegyűjtenie a zsebpénzéből. Innen egyenes út vezetett a lemezbolt megnyitásáig, ami mellett személy- és teherszállítással is foglalkozik. Ez utóbbi biznisz bevételéből kezdte el felvásárolni a bakelitlemezeket.

Azóta a világ zeneipara száznyolcvan fokos fordulatot vett, ma már szinte senki sem hallgat zenét bakelitlemezekről. Mawhinney lelkesedése azonban nem lankad, sőt egyre fokozódik. Tudatosította, hogy egyfajta messiási szerep az övé. A raktárában felhalmozott korongokat folyamatosan katalogizálja, és aki nagyon akar, egy napra be is juthat szentélyébe. Nem tiltja ki onnan az érdeklődőket, mert pontosan tudja, hogy gyűjtőmunkájával a jövőnek tesz szolgálatot.