85 éves Sándor György, a népszerű „humoralista”

Híresen rossz tanuló volt. „Érdekes, hogy mostanában mennyi érettségi és osztálytalálkozóra hívnak – mondta egy interjúban. – Rájöttem, mi ennek az oka: majdnem minden osztályt kétszer jártam.” 1958-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de egy év múlva a szöveg elleni stilizált játéka miatt kirúgták. Az egri színházhoz ment bútorosnak, majd budapesti színházakban volt kisegítő, öltöztető és segédszínész. 1964-ben az Egyetemi Színpadon Emlékszem még nagyanyámra című magánszámával indult önálló előadóművészi pályája, ebből lett később kibővítve az Én egy an(alfa) béta vagyok című, hivatalosan is első műsora. Tevékenységének gyorsan híre terjedt, hamarosan a Vidám Színpad szólistája lett, majd a Mikroszkóp Színpadon is fellépett. 2005-től 2012-es megszűnéséig a Budapesti Kamaraszínház adott otthont műsorainak.

Nyelvi leleményei miatt hasonlították Karinthyhoz, de mondták azt is, hogy a hatvanas évek két nagy tehetséget adott a magyar humornak, Hofi Gézát és Sándor Györgyöt. Széles körben ismertté a rádiókabaré, illetve a tévés szereplések tették: legismertebb jelenete az volt, amikor egy forgalmas pesti aluljáróban a Burda divatlap szabásmintáját térképnek használva a Majtényi Frigyes utca után érdeklődött.

2018-ban A sándorgyuri címmel Kocsis Tibor készített róla dokumentumfilmet.