46. Jókai Napok - egy hét színház Komáromban

Azután egy zokni keresi a párját. Falussy Lilla Metadolcéját a pozsonyi HomoDram társulat alkalmazta zoknira. Már a kezdési időpont sem mindennapi, 19 óra 36 perc.

Este nyolc órakor Vladimír Sadílek rendezésében adja elő a losonci Kármán József Színház Miloš Karásek A peron című posztmodern darabját a zsűri előtt, melynek tagjai Solténszky Tibor dramaturg, a zsűri elnöke, Czajlik József rendező, Forgács Miklós rendező, publicista, valamint Golden Dániel drámatanár, a magyarországi Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke.

Csengel Mónika főszervezővel a nyitás előtti pillanatokban beszélgettünk.

Itt az év huszonötödik hete, ami ünnep valamennyi szlovákiai magyar színjátszónak. Mit jelent önnek ez a hét?

Hajnali kelést, hajnali lefekvést. Ilyenkor szinte a nap huszonnégy órájában talpon vagyok, és megpróbálom „életben tartani” a fesztiválozókat. Ha az ember felvállalja a házigazda szerepét, mozgatórugónak kell lennie. Ezt pedig csak úgy lehet megoldani, ha az ember az egész fesztiválra szóló táblázatot készít arról, melyik pillanatban hol kell lennie, és pontosan tudja, kivel kell beszélnie, tárgyalnia. Az egész stáb kap ilyen táblázatot. Főleg a műszak, amely éjjel-nappal a fellépő csoportok rendelkezésére áll. Csodálom is őket ezért.

Gazdasági válság ide vagy oda, a Komáromi Jókai Napok Alapítványnak az idén is sikerült bebiztosítani, hogy valamennyi társulat végig Komáromban maradhasson, és valamennyi résztvevő lássa a többiek előadását. Hogyan érték ezt el?

Amellett, hogy a Jókai Napok főszervezője vagyok, a fesztivál pályázatait is írom. Varga Annával, a Komáromi Városi Művelődési Központ igazgatónőjével még tavaly ősszel megvitattuk az idei fesztivál helyzetét, és még több pályázatot nyújtottunk be. Az idén is sikerült annyi pénzt összeszedni, mint tavaly.

Benkő Géza színművész tíz előadást válogatott az idei évfolyam versenyműsorába.

Tizenöt csoport jelentkezett, Benkő Géza tizenegy produkciót választott ki. Eredetileg a budapesti Wataridori Színkör is versenyben indult volna, de mivel a Jókai Napok a szlovákiai magyar amatőr színjátszók országos fesztiválja, ők csak vendégként léphetnek fel.

Ebben az évfolyamban már rendszer van az előadások időpontjai között. Délelőtt tíz, délután öt és este nyolc órakor kezdődnek az előadások.

Több éven keresztül kísérleteztünk, hogy szakmai értékelésre is, ebédre is, vacsorára is jusson idő. Az idei Jókai Napokon csütörtökön délelőtt lesz csak két előadás, egyébként csak egy-egy.

A szünetekben pedig színre lép a Gurigongo Symposium.

Nagyon hálás vagyok ennek a polgári társulásnak. Már második éve segítenek elmélyíteni a Jókai Napokon a fesztiválhangulatot igényes produkcióikkal. Tegnap és ma kultúrkommandóztak. Zokniszínházat, Playback színházat, Öt perc hírnevet, Egyszemélyes színházat, flashmobokat terveznek az idén.

A versenyben induló produkciókon kívül az Epopteia TársulásMűhely, a Szarvasi Cervinus Teátrum előadásait láthatja a közönség; bemutatkozik a Régióportál nevű honlap és a Maláta című korcsmakulturális és sörirodalmi antológia. A Múzeumi Szalon vendége pedig Gágyor Péter lesz.

Meg kell hallgatnunk azokat az embereket, akik elindították a hazai magyar amatőr színjátszó mozgalmat. Gágyor Péter a szakma emblematikus alakja. Érdemes lesz meghallgatni, mit mond Miklósi Péternek holnap délután öt órakor. És lesz egy kiállítás is az idei Jókai Napok alatt Michač Gábor, a kaposvári egyetem művészeti szakának látványtervező szakos hallgatója díszletés jelmezterveiből, Szív-Ház, Szín-Váz címmel a városi művelődési központ második emeletén.

Június 20-án, szombaton este nyolc órakor, Jókai Mór szobrának megkoszorúzása után lesz a díjkiosztás. Műsorvezetőként a színpadon áll majd. Mit érez olyankor, amikor a csoportok vezetői átveszik a díjakat?

A fesztivál háziasszonyának az a boldogság, ha örülni látja azokat, akiket vendégül lát. Igaz, hogy vannak a fesztiválnak díjai, de a jelentősége nem ebben áll, hanem abban, hogy egy hétig Komáromban együtt van az amatőr színjátszók színe-java. Együtt örülnek egymás sikereinek, és együtt sírnak, ha mégsem sikerült valamelyik előadás. (Szél János)