2018 a színházainkban és galériáinkban

Bánk bán 

Hargitai Iván rendezése Katona József tragédiáját nem egy példázatértékű 13. századi históriaként keltette életre a Jókai Színházban. A komáromi Bánk bánt minden részlete a ma felé mozdítja el. Hargitai Ivánt jól érezhetően elsősorban az emberi dimenzió érdekli. Erőteljesen körvonalazott, plasztikusan megrajzolt szereplőket mozgat, akiknek személyisége, motivációja olyannyira koherens, hogy biztos ösvényen vezeti végig a nézőt a mű nem ritkán következetlenségnek ható szövevényein. Ennek a színészközpontú megközelítésnek is köszönhető, hogy a komáromi előadásban egy sor kivételesen erős, feljegyzésre érdemes egyéni alakítást látunk, és nem csak a főbb szerepekben.

A padlás 

A padlást a Komáromi Jókai Színházban szinte házon belül sikerült kiosztani: a társulat tagjai mellett „a színházhoz közel álló” művészek (korábbi tagok, mostanság vissza-visszatérő vendégek) szerepelnek benne. Mindenkit, aki ebben a produkcióban él (hal), mozdul, megszólal (vagy nem), énekel, egy kegyelmi pillanatban talált meg a maga szerepe. Méhes László rendezésében A padlás Komáromban olyan előadás, amelybe a szellemek éteriek és átszellemültek, a mese leporellószerűen tárul fel, a (szoc)reálban valós tétet érzünk, a krimi félelmetes, az akció látványos, a bohózat addig megy el, ameddig elmehet, a lírai-elrévedős szál pedig elvezeti a nézőt arra a platóra, ahol megsejthet valamit a mostanság nem olyan sokat ragozott önzetlenség szépségéből és az emberi élet értékéről. 

Légy jó mindhalálig 

A Légy jó mindhalálig című Móricz-regény főhőse, Nyilas Misi a musicalverzióban is a romlatlan, tiszta ember szimbóluma. A kassai Thália Színház Légy jó mindhalálig című előadása Dudás Péter rendezésében közelít a tökélyhez. A csoda magyarázata egyszerű: a gyerekszereplők, akik leiskolázzák a profi színészeket, de minimum egyenrangúak velük. Úgy énekelnek, mint kilenc darab isten, úgy ropják a táncot, mint egy amerikai fiúbanda. A regényben szépen bemutatott egyéniségek ugyan elvesznek a musicalváltozatban, de amit együtt nyújtanak, az lehengerlő. Kassán sikerült a lehető legtöbbet kihozni ebből a musicalből. Aki látta-látja, sokáig emlékezni fog rá.

Leenane szépe 

Mi történik, ha két nő, anya és lánya két évtizeden át együtt él egy isten háta mögötti helyen? Van-e joga egyiküknek teljesen kisajátítania a másikat? És mihez van joga a másiknak, ha szabadulni akar? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Martin McDonagh darabja, a Leenane szépe. Ez tipikusan az a darab, amelyben kevés szereplő (négy) egyetlen helyszínen (egy szobában) látszólag keveset csinál, a néző mégis napokig töpreng azon, amit látott. A budapesti Bérczes László rendező elhozta Kassára a Thália Színháznak ebbe az elődadásába egyik kedvenc színészét, Szarvas Józsefet. Olyan jól ismerik egymást, hogy úgy gondolták, lépnek egy merészet együtt. Szarvas József ugyanis egy tolószékes öregasszonyt játszik a Tháliában.

Független társulatok 

A komáromi Dialóg nonprofit szervezet folytatta a Soóky László-féle történelmi trilógiát: az Egy disznótor pontos leírása Lajos András előadásában egyfajta folytatása A nagy (cseh)szlovákiai magyar csöndnek, amelyet Benkő Géza vitt tájainkon igencsak tisztesnek számító sikerre. Lajos András játéka az új darabban emlékezetes játék. Azt a szakmai eleganciát és könnyedséget, amellyel a testét, arcjátékát, hangját uralva pillanatok alatt újabb és újabb figurává lényegül át, csak megsüvegelni lehet. Látni kell – írtuk az előadásról.

A hetényi székhelyű Csavar Színház, vagyis Gál Tamás és Kiss Szilvia Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című művét vitte színpadra Pataki András rendezésében. Gál Tamás és Kiss Szilvia az előadásban nem illusztrálják szövegüket széles mozdulatokkal, erős mimikával. Nincsenek hatásvadász szempilla-rebegtetések, túltolt hisztik, vannak viszont „spontán”, emberi gesztusok, szinte civilként kimondott mondatok. Olyanok, mint mi: esendők, bizonytalanok, önteltek, őszinték, ravaszak – a helyzettől függően.

Legendás kiállítások 

A Munkácsy-díjas Németh Ilona kapta a Tatra bank idei fődíját képzőművészet kategóriában Eastern Sugar című kiállításáért, amely a pozsonyi Kunsthalle termeiben volt látható. A kiállítás a cukorgyártás történetéről mutatott be átfogó képet, feltérképezve a mai Szlovákia egész területét: a múlt idézésével, a jelenkori helyzet vázolásával és egyfajta jövőkép érzékeltetésével a hazai cukorgyárak megszűnésére reagált.

Az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galériában rendezték meg a Transart ’30 című kiállítást. Harminc éve a hazai performansz- és akcióművészet központja Érsekújvár volt. Juhász R. József, a hazánkban akkoriban szinte ismeretlen műfaj megszállottja egy kis csapatot toborzott maga köré (Németh Ilona, Mészáros Ottó, Simon Attila), és 1988-ban megszervezte az első Transart Communication fesztivált. A Transart ’30 ennek az Érsekújvárból indult és rövid idő alatt nemzetközi hírnévre szert tett rendezvénynek a három évtizedét mutatta be.

Korniss Péter Változások című, a Fotóhónap részeként megrendezett kiállításának a Pozsonyi Városi Galéria adott otthont. Korniss munkássága az egyik leggazdagabb közép-kelet-európai fotográfiai életmű. Az ötven évet átfogó kiállítás képein a történelmi folyamat érzékelése mellett a közönség nyomon követhette Korniss Péter fotográfusi munkásságának változásait is. (as, juk, tb)