VÉLEMÉNYEK A KÖZÉP-EURÓPAI IDENTITÁSRÓL

Karl Schwarzenberg herceg (Csehország) úgy gondolja, hogy míg 1989 előtt térségünket Kelethez, a kilencvenes években pedig Nyugathoz tartozóként tüntettük fel, mára el kell fogadnunk, hogy közép-európaiak vagyunk. Reméli, már a múlté, hogy a régió népei sokszor fegyverrel törtek egymás ellen és legyilkolták, kitelepítették az államuk területén élő kisebbségeket. A közös identitást keresve a térség népei nem festhetnek maguk elé romantikus képet, csak a valóságot kereshetik, s így azt is tudatosíthatják, hogy gazdag közös hagyományaik vannak.

Grendel Lajos író a tradíciót a nemzeti identitás egyik fontos tényezőjének, a nemzeti tudat alakítójának tekinti. A hagyományt – talán paradox módon – éppen a hagyomány örökös megkérdőjelezése újítja meg. A térség valamennyi népe vesztes, mert civilizációs hátrányba került a Nyugattal szemben. A „civilizációs megszakítottság” miatt keletkezett űrt hamis nemzeti mítoszok töltötték ki. Európai integrációnkkal ezek most lelepleződnek, Európában helyet kell találnunk a nemzeti identitásunknak. Ebben fontos szerepet játszhat a közép-európai regionális tudat kimunkálása.

Miroslav Kusý politológus, a Comenius Egyetem UNESCO emberjogi tanszékének vezetője szerint Szlovákia lakosságának egyidejűleg négyféle identitást kell építenie. Az első az etnikai azonosságtudat, hiszen viszonylag fiatal államról van szó. A másik a polgári identitás, amely szorosan összefügg az etnikaival is, de annál bonyolultabb, mert egyben a nemzet és a nemzetiségek „közös államának közös identitását” is formálnia kell. Harmadik az európai tudat alakítása. A negyedik, közép-európai identitáshoz a szándéknyilatkozatokon kívül tényleges kapcsolatteremtés is szükséges, egyébként „olyan emlékről vagy vízióról van szó, amelynek nincs értelme”. (kár)