Védett borok, sajtok, sonkák

„Egyszerűen nem fogadható el az, hogy az EU nem tudja értékesíteni kiváló pármai sonkáját Kanadában, csak azért, mert a Parma Ham név egy Kanadában gyártott sonkafélének a védett márkaneve” – kelt ki magából az Európai Unió osztrák mezőgazdasági biztosa a minap, miközben rendületlenül hangsúlyozza: a származási helyet a nevükben hordozó élelmiszerek védelme nem a protekcionizmus eszköze.

Az Európai Bizottság a világ agrárkereskedelmi liberalizációjának kellős közepén azt szeretné elérni, hogy egy-egy, a származási helyéről (legyen az Porto, Tokaj vagy Ceylon) elnevezett terméket csak a nemzeti hatóságok által javasolt és kijelölt földrajzi területen termelhessenek. Mint érvelnek, az egyes földrajzi helyekhez köthető termékek minősége az ottani, speciális természeti adottságoknak és az ott élő emberek munkájának az eredménye, s ez hosszú évek után végül a termékek árában is megmutatkozik.

Persze az eredeti pármai ínyencséget el lehet adni Kanadában, a rossz nyelvek szerint például „No. 1 Ham” néven, ami alapvetően nem zavarná a termelőt, csakhogy a felmérések szerint a naiv vásárló akár 20 százalékkal is hajlandó többet fizetni az eredetiért vagy azért, amiről azt gondolja, hogy eredeti és egyben jó vagy jobb minőségű is.

A szabályozás tehát részben a fogyasztói szokások változása után próbál kullogni, mely szerint a vásárló a felár ellenére is a jó minőségű, nem ipari mennyiségben előállított, egyedi terméket választja. A fogyasztó érdekeit egyébiránt több helyen is hangsúlyozza a szabályozás: egy nem eredeti gyártó nem eredeti terméke könnyen kikezdheti a fáradságos munkával megszerzett hírnevet.

Az EU számtalan ilyen speciális élelmiszert talált és regisztrált Európa-szerte. Összesen pedig 41 termék esetében (lásd a táblázatot) kérné a világ kereskedelmét rendszabályozó szervezetet, a WTO-t világszintű védelemre, főleg Kanadával, az USA-val és Ausztráliával szemben.

Nem véletlen a ceyloni vagy másképpen Srí Lanka-i tea példájának említése sem. Az Európai Unió hivatalos weboldalán a szabályozás szükségességét az unión kívül eső, több esetben harmadik világbeli országok érdekeivel is igyekszik alátámasztani, és valószínűleg abban is reménykedik, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) e héten kezdődő liberalizációs fordulóján támogatókat talál majd a mezőgazdasági politika e részének „uniókonform” átdolgozásához.

A hivatalos dokumentum – valószínűleg a tokaji borvidékkel kapcsolatos viták miatt – Magyarországot is megemlíti azon országok között, amelyek támogatják speciális termékek védelmét és a piac szabályozását a WTO előtt. Egy másik helyen pedig arról is szó esik, hogy a tíz ország csatlakozásával a 41 szereplős lista kiegészül majd az újonnan érkezők védett termékeivel.

Magyarország ezen a héten küldi el a világszinten, vagyis a WTO előtt is védelmet igénylő hungarikumok listáját Brüsszelnek, egyelőre nem tudni, hogy a tokajin kívül mely termék és egyben földrajzi nevek szerepelnek majd rajta. S bár a tokaji név használatával még nincs végleges megállapodás a szlovák féllel, jelenleg inkább az a fontos, hogy az unió kifelé egyelőre mindkét felet képviselje. (fn, ú)

Védett termékek és földrajzi neveik

Beaujolais, Bordeaux, Bourgogne, Chablis, Champagne, Chianti, Cognac, Grappa di Barolo, del Piemonte, di Lombardia, del Trentino, del Friuli, del Veneto, dell’Alto Adige, Graves, Liebfrau(en)milch, Malaga, Marsala, Madeira, Médoc, Moselle, Ouzo, Porto, Rhin, Rioja, Saint-Emilion, Sauternes, Jerez, Xerez, Asiago, Azafrán de la Mancha, Comté, Feta, Fontina, Gorgonzola, Grana Padano, Jijona y Turrón de Alicante, Manchego, Mortadella Bologna, Mozzarella di Bufala Campana, Parmigiano Reggiano, Pecorino Romano, Prosciutto di Parma, Prosciutto di San Daniele, Prosciutto Toscano, Queijo Sao Jorge, Reblochon, Roquefort