Történelmi helyett egyszerű vizit

Helmuth Kohl és Francois Mitterand hetekkel a berlini fal leomlása után tartott közös beszédet az Európai Parlamentben. 26 évvel később újra egy konzervatív német kancellár és egy baloldali francia államfő állt az EP-képvielők elé, ám az alaphelyzet azóta gyökeresen megváltozott: 1989-ban falak omlottak le, majd nagymértékben bővült az EU és mélyült az integráció. Most viszont az utóbbi negyedszázad egyik legnagyobb válsága előtt áll az unió, ráadásul a menekülttéma meg is osztja a közvéleményt.  Amikor hónapokkal ezelőtt Martin Schulz EP-elnök a berlini falbontás évfordulójának emlékére elkezdte szervezni a két vezető politikus meghívását, még nem gondolhatta, hogy beszédük fő apropóját a menekültkérdés fogja adni. Schulz bevezetőjében előhozakodott a múltbeli párhuzammal, történelminek aposztrofálva Angela Merkel és Fracois Hollande közös jelenését, ám az EP-képviselők többsége minimálisan vegyes érzelmekkel hagyta el szerda délután a parlament strasbourgi üléstermét. Ideológiával tele a padlás  „A mostani feszült helyzetben szükség van a politikai vezetésre, a bátor útmutatásra, és erre nagyon helyesen vállalkozott Angela Merkel. Viszont a mai helyzetben konkrét cselekvési tervet, vagy legalább előtárgyalt lépések bejelentését vártam a tagállamok közt” – mondta a beszéd után lapunknak Nagy József (Híd, EPP) képviselő, aki szerint több egyenes beszédre, kevesebb ideológiára lenne szükség. „Hiszen máig nem sikerült döntést hozni a miniszterek tanácsában a külső határok közös védelméről” – tette hozzá az EP-képviselő.  Csáky Pálnak (MKP, EPP) nem voltak nagy elvárásai a közös beszéd előtt. „A két felszólalás jobb volt, mint amitől tartottam” – mondta lapunknak az EP-képviselő, aki szerint a két vezető politikus alighanem érzékelte, hogy valamit tenniük kell, mivel az emberek kezdik elveszteni az EU problémamegoldó képességébe vetett hitüket.  Halott Dublin Merkel és Hollande felszólalásában szinte nem volt új elem – akciótervként lényegében az uniós kormány- és államfők tanácsának hetekkel ezelőtti döntéseit ismételték el –, hacsak azt nem vesszük annak, hogy mindketten nagy nyilvánosság előtt, egy mindenki által figyelt és jegyzett beszédben ismerték el: Dublin III. a múlté. Ez az az utóbbi hónapokban sokat ragozott EU-szabály, amely alapján a menekülteket abba az uniós államba kell visszaküldeni, amelyben az EU területére léptek – feltéve, ha ott korábban regisztráltak, vagyis bizonyítható, hogy jártak az adott frontországban. „Jó szándékú volt Dublin III., de nem működik. Új módszert kell bevezetni” – fejtette ki a képviselők előtt a német kancellár. Emiatt Magyarország is fellélegezhet, hiszen a görögök következetlen regisztrációs politikája miatt sok menedékkérőt Magyarországon vettek jegyzékbe először az EU területén, s ha Németország végre akarná hajtani a dublini rendeletet, akkor menekültek százezreit kellene visszaküldenie Magyarországra. Arra ugyanakkor nem adtak választ, hogy mi jöhet „Dublin után”. „Ki fog alakulni egy közös problémakezelés menekültügyben. Csak az a kérdés, mikor. Legkésőbb márciusig meg kellene születnie az új rendszernek, mivel akkor, a tél után újra indul a menekülthullám” – véli Csáky Pál.  Nem grillezték Angélát A beszéd előtt Angela Merkel saját pártcsaládja, az Európai Néppárt (EPP) frakcióülésére is elment. Mivel ez zárt ajtós rendezvény volt, többen azt várták, a német kancellár itt majd sajátjaitól jól megkaphatja a magáét. Ez végül nem következett be, pedig Nagy József szerint a néppárton belül is „érezhető az erős német vezető szerep elleni burkolt nemtetszés”. Sőt, menekültkérdésben olykor a német jobboldali EP-képviselők is kritikusak Merkel lépéseivel kapcsolatban.  „Nem alakult ki konfliktushelyzet, hosszabb vitára nem volt idő. A néppártiak nagyjából elfogadták Merkel érvelését” – mondta a zártkörű ülésről Csáky Pál. A lengyelek számon kérték Merkelen, hogy bezzeg a Lengyelországot megkerülve Oroszországot a Balti tenger alatt egyenesen Németországgal összekötő északi gázvezeték bővítésének ügyében (Nord Stream 2) egyáltalán nem szolidáris Berlin Európa keleti felével. A kancellár ezt azzal ütötte el, hogy gazdasági döntés született, amihez állítólag kormányának nem sok köze volt. „Az, hogy Németország gyakran összetéveszti az iránymutatást a dominanciával, még a nagy tagállamok közt is aggodalmat okoz” – véli Nagy József.  Döcögő tandem A közös beszéddel kapcsolatban azért voltak felfokozott elvárások, mivel a múltban a német–francia tandem az unió motorjának számított. A korábbi évtizedekhez viszonyítva viszont megváltoztak az erőviszonyok: Németország sokak szerint túlságosan erős lett, az elmúlt évek válságaiból is profitálni tudott, míg a francia gazdaság komoly szerkezeti gondokkal küzd, Hollande elnök népszerűsége pedig soha nem látott mélységben van.  Ezt a radikális jobboldali frakciók vezetői – Merkel és Hollande beszéde után a frakcióvezetők reagálhattak tömören – érzékeltették is a francia államfővel. Nigel Farage, a brit UKIP vezetője Franciaország hozzászólását malacvisításnak nevezte, míg Marine Le Pen, a francia szélsőjobb vezére Merkel alkancellárjának, a német birodalom francia tartománya vezetőjének titulálta Hollande-ot. Meglepetésre viszont a francia elnök tűnt energikusabbnak, reakciójában impulzívan védelmébe vette az integráció projektjét, míg Merkel csak konstatálta: Németország és Franciaország kidolgozhat közös álláspontot, de igazi egység csak akkor lesz, ha mind a 28 tagállam együtt lép.