Szudétanémet áldozatokat temettek újra Csehországban

A tömegsírt 2010-ben tárták fel, s a 17 áldozat közül eddig 12 helyi szudétanémet maradványait sikerült azonosítani. A testmaradványokat és a ruhafoszlányokat egy koporsóba tették, amelyet egyházi szertartás keretében a mise után a dobroníni temetőben kialakított emlékhelyen helyeznek el. Az áldozatok többségét az egykori helyi német gazdák tették ki, de meggyilkolták a helyi német rendőrt és a polgármestert is.

"A megbékélés jeléül adjunk kezet egymásnak a nyitott sír felett" - hívta fel a cseheket és a németeket németül elmondott beszédében Dieter Lang, aki maga is a régió szülötte, s társaival együtt a háború után volt kénytelen távozni Németországba. A búcsúszertartáson több száz, döntően Németországból érkezett személy vett részt.

A háború után az akkor Sicendorfnak nevezett kisvárosban lezajlott eseményeket Herma Kennel német írónő örökítette meg a BergersDorf című könyvében, saját állítása szerint tanúvallomások és kutatások alapján.

A tömegsírban talált csont- és ruhamaradványokat DNS-vizsgálatnak vetették alá, s az eredményt ezután összehasonlították a Németországban élő hozzátartozók DNS-ével. A városkában és környékén élő szudétanémeteket a Benes-dekrétumok alapján telepítették ki Csehszlovákiából.

Kennel könyvében azt írja, hogy a gyilkosságokat 1945. május 12. és 19. között követték el. Egyik este a helyi kocsmában a háború befejezését ünnepelték, s az italozók közül került ki az a néhány személy, akik a gyilkosságot elkövették. Az illetők - ásókkal, csákányokkal, lapátokkal felszerelkezve - először a helyi tűzoltóság épületéhez mentek, ahol bezárva tartották a kitelepítésre váró helyi és környékbeli szudétanémeteket. A németek egy csoportját a település szélére vezették, ahol sírásásra kényszerítették őket. Amikor elkészültek, a németeket agyonverték, illetve lelőtték őket, majd a gödörbe temették az áldozatokat.

A gyilkosság indítékai nem ismeretesek. A legvalószínűbbnek a különféle korábbi ügyekért való leszámolást tartják. Konkrét bizonyítékok nincsenek. Az sem kizárt, hogy valamilyen korabeli események tanúit tüntették el.

A település krónikájában, illetve levéltárában a tragédiának nincs nyoma. Az eseményről írásbeli információkat csak a kitelepített szudétanémetek szolgáltattak a hatóságoknak.

A II. világháború után a szudétanémeteket és a magyarokat háborús bűnösöknek nyilvánították Csehszlovákiában, megfosztották őket állampolgárságuktól, elvették vagyonukat. Mintegy hárommillió németet telepítettek ki az országból. A szlovákiai magyarokat belső széttelepítéssel, kényszermunkával, úgynevezett reszlovakizációval és magyar-szlovák lakosságcsere kikényszerítésével próbálták megtörni, miután tömeges kitelepítésük tervét a potsdami konferencia nem hagyta jóvá.