"Szektás" elven működött a barcelonai gázolást elkövető terrorista sejt

A sejt a barcelonai merényletig nem hívta fel magára a figyelmet. Még az alcanari rejtekhelyen történt robbanás - ahol több száz propánbután gázpalackot és az aceton-peroxid (TATP) nevű robbanószer előállításához szükséges, számtalan liter acetont tároltak - sem tett bolhát a rendőrség fülébe.

Ennek fő magyarázata a szakértők szerint a csoport felépítésében rejlett.

Lurdes Vidal, a Földközi-tengeri Európai Intézet (IEMed) agytröszt igazgatója szerint a csoport "propaganda- és toborzási technikái" megfelelnek egy szektáéinak. "A család szerepére játszanak rá, elszigetelik a csoportot és ügyelnek arra, nehogy valami kiszivárogjon". 

A csoport központjában egy központi személyiség áll, aki egyesít, és összehozza a támasz nélküli fiatalokat és a szalafista válaszokat, amelyeket nyújtani tud nekik. 

Az alcanari házrobbanásban meghalt Abdelbak esz-Szatti imámot gyanúsítják azzal, hogy ő volt a karizmatikus vezető. Alberto Bueno, a Terrorizmuskutatások Nemzetközi Megfigyelőközpontjának tagja szerint Szattinak kettős arca lehetett: az egyik az, amelyet a ripolli imateremben prédikálva mutatott, a másik pedig a radikalizálóé".

A valószínűleg már meglévő testvérközösségeket kihasználó "radikalizáló elem" erősíthette a radikalizálódást a sejten belül" - folytatta a granadai egyetem tanára.

A testvér-, baráti vagy szomszédi közösségek alkotta sejt "ugyanannak a környezetnek az elemeivel, barátokkal működött, mint a legalább 2750 halottat követelő, 2001. szeptember 11-i New York-i és a 191 emberéletet kioltó 2004. március 11-i madridi merényletek, azaz zárt körben működött, mindenki mindenkit ismert - mutatott rá Yves Trotignan, a DGSE francia kémelhárítási hivatal terrorellenes részlegeinek volt munkatársa.

Spanyol biztonsági szakértők már a merényletek előtt is tisztában voltak azzal, hogy Spanyolországban, ahol a családnak elsődleges szerepe van, "egy testvérközösségben nem fogja senki a testvérét elárulni, és könnyebb a kiképzés" - hangsúlyozta Alain Rodier, a francia hírszerzés volt tisztje.

A falusi környezetből, nem pedig a nagyvárosok pereméről érkezett támadók Lurdes Vidal szerint hónapok óta készültek a merényletre, a radikalizálási folyamat - a döntéstől a megvalósításig - hosszú ideje elkezdődött.

Alberto Bueno szerint a sejt másik jellegzetessége, hogy "off-line (interneten kívüli) radikalizálódás" esetével állnak szemben. "A közvetlen kapcsolatok" miatt lehetetlen volt a feltárás a háttérből. A rendőrség figyeli a közösségi hálót, ahol a jelek szerint más dzsihadisták is radikalizálódtak a közelmúltban. 

A sejt létrehozásának ez a klasszikus modellje - egymást ismerő emberekkel, mögöttük egy guruval - Alain Rodier szerint 15-20 évre nyúlik vissza, hasonló történt a kilencvenes években az algériai hálózatokban, 2005-ben Londonban (56 halott) és 2004-ben Madridban.

A szakértők rámutattak arra is, hogy a sejt tagjainak legtöbbje "rendkívül fiatal" volt, sokan közülük kiskorúak voltak. 

Lurdes Vidal szerint ez az az életkor, amely önmagában is magában hordozza a radikális eszmék irányi fogékonyságot. Az igazgatónő szerint "nagymértékben felhasználták a vallásos dimenziót is, hogy megszólítsák ezeket a kamaszokat és kiskamaszokat, hogy nagyon erősen érzelmi hatást gyakoroljanak a személyiségük kialakulására".

"Moszlimokkal van dolgunk, nem megtértekkel. Csak egy, a köreikből érkező imámra volt szükség, aki meggyőzi őket, hogy a hitük kötelezi őket a tettekre" - mondta Alain Rodier. "Elképzelhető, hogy Spanyolországot egy meghódítandó moszlim országnak tekintették, nem pedig olyan hitetlen országnak, mint Franciaország", mint ahogyan azt az Alcanarban talált levél aláírása sugallja: "az Iszlám Államnak a keresztesekre, a gyűlöletesekre, a bűnösökre ügyelő al-andaluszi katonái" (al-Andalusz Spanyolország 1492-ig moszlim kézen lévő részének mór elnevezése volt).