Pénz és Nobel-díj - egykor és most

Ezért az oslói bizottság mindaddig megőrzi a kitüntetést és a vele járó összeget, amíg a kitüntetett személyesen nem tudja átvenni azt.

Az óvatosság indokolt - írta a Die Welt. Egyszer ugyanis előfordult már, hogy a Nobel-békedíjjal jutalmazott személy szintén nem tudta személyesen átvenni a kitüntetést. Emiatt meghatalmazást adott egy ügyvédnek, aki azonban rútul rászedte, és elköltötte a díjjal járó hatalmas összeg nagy részét.

A kitüntetett személy a neves német antifasiszta, Carl von Ossietzky volt, aki már a 20-as években ádáz ellenfele volt a német náciknak. Ezért a Reichstagban 1933. február 28-án kitört tűz másnapján letartóztatta a Gestapo, és az esterwegeni koncentrációs táborba zárták. Ott mocsarak lecsapolásán kellett nehéz fizikai munkát végeznie, gyalázatos ellátás és életkörülmények között, ami hamarosan felőrölte az egészségét.

A neves publicista barátai azonban kijárták, hogy az oslói bizottság 1936 novemberében, visszamenőleges hatállyal, Ossietzkynek ítélje az 1935. évi Nobel-békedíjat. Az átadásra természetesen nem utazhatott el Norvégiába, így a bizottság a díjjal járó 163 849 norvég koronát (mai értékre átszámítva mintegy félmillió eurót) letétbe helyezte egy oslói bankban. Ossietzky és felesége, Maud nem akarta, hogy a norvégok egy német bankszámlára utalják át nekik a pénzt, mert joggal tartottak attól, hogy a náci hatóságok elkobozzák azt.

1936 utolsó napjaiban Maud egy berlini bárban megismerkedett egy bizonyos Kurt Wannow nevű férfival, akinek elpanaszolta a problémát. A komoly benyomást keltő férfi elmondta: ügyvéd, és ehhez hasonló nehéz ügyekben "utazik". Felajánlotta a segítségét, s ennek nyomán Maud rábeszélte Carlt, hogy adjon meghatalmazást az ügyvédnek a pénz oslói átvételére. A házaspárnak fogalma sem volt arról, hogy Wannowot már 1933-ban kizárták az ügyvédi kamarából, mégpedig megbízóitól fölvett pénzek elsikkasztása miatt. Megélhetését azóta zűrös ügyletekből finanszírozta.

Az ügyvéd a kapott meghatalmazással titkárnőjét (egyben szeretőjét) Oslóba küldte azzal a feladattal, hogy az összeget utalja át az ő berlini bankszámlájára. Ossietzky barátai azonban gyanút fogtak, s azt kérték az oslói bizottságtól, hogy ne utalja át az összeget Berlinbe. A bizottság ezután megbízta a berlini norvég konzult, hogy keresse föl a kórházban fekvő Ossietzkyt, aki megerősítette a diplomatának a meghatalmazás valódiságát. Oslóban ezt követően átutalták Wannow berlini számlájára a díjjal járó pénzt.

Ekkor következett a nagy csalódás: a meghatalmazott személy hatalmas jutalékot számított fel, kölcsönöket adott barátnőjének és ismerőseinek, valamint a pénz legnagyobb részéből mozit vásárolt Berlin-Charlottenburgban, és húsz évre magát tette meg a filmszínház igazgatójának.

Amikor mindez Ossietzky tudomására jutott, kérdőre vonta a zugügyvédet, aki azonban azzal fenyegette meg, hogy újból koncentrációs táborba záratja. Ossietzky ettől nem ijedt meg, visszavonta a meghatalmazást, ám a pénznek már csak alig 20 százalékát sikerült biztonságba helyezni. Barátai följelentették Wannow-t, akit 1938 februárjában bíróság elé is állítottak. A per végén kétévi fogházra ítélték a vádlottat devizabűntett elkövetése miatt. A koronatanúként fellépő, már halálos beteg Ossietzkyn ez azonban nem segített: két hónap múlva meghalt.

Wannow 1962-ig élt, a Nobel-díjjal járó hatalmas összeg négyötöde soha nem került elő.