Német politikai földcsuszamlás a japán földrengésből

A baden-württembergi és rajna-pfalzi szavazás valóban a Zöldek politikai földcsuszamlással felérő diadalát hozta,  és a sors keserű iróniája, hogy a környezetvédelmet zászlajára tűző párt ezt a diadalt valójában egy Németországtól több ezer kilométer távolságban történt tényleges földrengésnek, illetve az azt követő atomkatasztrófának köszönhette. A japán Fukusimában zajló tragikus események  rendkívüli módon járultak hozzá az atomerőműveket, illetve az atomenergiát évtizedek óta legkövetkezetesebben ellenző  Zöldek támogatottságának növekedéséhez. A japán földrengés nélkül a politikai földcsuszamlás Németországban nem következett volna be, egyelőre legalábbis semmiképpen sem.
Mindez azonban nem  kisebbíti a Zöldek páratlan sikerét, különös tekintettel arra, hogy a német politika sajátosságaiból fakadóan a párt régóta szárnyalt. Köszönhette ezt elsősorban a környezetvédelem melletti következetes kiállásának, de annak is, hogy a nagy néppártok, a konzervatív CDU és a szociáldemokrata SPD az elmúlt időszakban fokozatosan vesztettek népszerűségükből. Az Angela Merkel vezette konzervatívokkal koalíciót alkotó liberálisok pedig utoljára a másfél évvel ezelőtti országos választások idején voltak népszerűek, azóta az egykori Genscher-párt árnyéka önmagának. A jelenlegi német politikai konstellációban az egyetlen hiteles politikai alternatívát a Zöldek pártja jelentette.
Meglehetősen morbidnak tűnhet, de a fukusimai atombaleset több tekintetben is a német környezetvédők malmára hajtotta a vizet. Nem csupán azért, mert már önmagában is növelte az atomerőművek bezárásáért küzdő párt népszerűségét, hanem azáltal is, hogy a figyelem középpontjába helyezte, sőt kiélezte a németországi erőművek jövőjéről, illetve az ország energiapolitikájáról régóta folytatott vitát.
A hétvégi választás ily módon elsősorban a német atompolitikáról szóló szavazás volt. Talán az első olyan választás a szövetségi köztársaság történetében, amelyre ilyen nagy mértékben nyomta rá bélyegét egy külföldön - meglehetősen messze - zajló esemény, miközben alig befolyásoltak azt a helyi dolgok, például a gazdaság, a munkanélküliség vagy épp az oktatás helyzete.
A kiéleződött vita ugyanakkor ráirányította a figyelmet a Merkel-kormány atompolitikájának súlyos ellentmondásaira. Mindenekelőtt arra, hogy a kormánykoalíció a németországi atomerőműveket néhány hónappal ezelőtt még teljes mértékben biztonságosnak találta, és úgy határozott, hogy azok működési idejét átlagban 12 évvel meghosszabbítja.  Ennek nyomán a Merkel és kabinetje most egy csapásra a vádlottak padjára került,  helyzetét pedig csak  súlyosbította, hogy a japán katasztrófa másnapján radikális irányváltásra szánta el magát. Elrendelte az addig abszolút biztonságosnak vélt atomerőművek legszigorúbb ellenőrzését, és a 17 német erőmű közül a 7 legrégibb tevékenységét 90 napra felfüggesztette. Ilyen körülmények között a konzervatív-liberális kormánykoalíció a választók megítélése szerint még "gyanúsabbá" vált, és a szavazók úgy értékelték, hogy a 180 fokos fordulat mögött csupán választáspolitikai megfontolások húzódnak meg. És hiába beszélt Merkel a japán események kiváltotta felismerésről, illetve ennek kapcsán döntési kényszerről, a  választók keményen leszavazták a kormány általuk hiteltelennek tartott politikáját.
Felvetődik a kérdés, hogy a "zöld forradalom" nyomán miként alakul a kormány atompolitikája. A szavazók egyértelmű véleménynyilvánítása az sejteti, hogy az atomerőművekről, illetve az atomenergiáról való lemondás terén nincs visszaút. A kancellár nem visszakozhat, és aligha kötelezheti el magát ismét tavaly novemberi állásfoglalása, azaz az erőművek működésének meghosszabbítása  mellett. Ellenkezőleg, szavahihetőségét csakis úgy állíthatja helyre, az elvesztett bizalmat csak akkor szerezheti vissza, ha következesen kitart a radikális fordulat mellett, és a választók üzenetét megértve élére áll az atomerőművekről való lemondást  célul kitűző mozgalomnak.
A tartományi választások  rendkívül komoly figyelmeztetést jelentenek a második Merkel-kormány számára.  A konzervatív-liberális koalíció első másfél éve aligha mondható sikeresnek, a koalíciós pártok közötti nézetkülönbségek és viták felemésztették a 2009 őszén velük szemben kinyilvánított bizalmat. A fő felelősség - mint azt a vasárnapi eredmények is bizonyították - a kezdettől fogva kiszámíthatatlan liberálisokat terheli.
Ebből fakadóan a választások egyik legfőbb tanulsága a Merkel-kormány számára az, hogy mindenképp  szorosabbra kell zárnia sorait.  Különös tekintettel arra, hogy a törvényhozás még nehezebbé válik számára azáltal, hogy a választási eredmények következményeként tovább csökken a koalíció többsége a német parlament felsőházában, a Bundesratban. Ez pedig azt jelenti, hogy  a számára legfontosabb tervezetek elfogadásához még inkább szüksége lesz az ellenzék, mindenekelőtt a szociáldemokraták támogatására.
Ami pedig Németország jövőbeni politikai térképét illeti, a Zöldek pártja egyre inkább a két nagy párthoz felzárkózó harmadik országos néppárttá válhat. Olyan párttá, amely egy jövőbeni országos koalícióban nem csupán a szociáldemokraták partnere lehet, hanem a konzervatívok szövetségese is. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a Zöldek a baden-württembergi kormányban bizonyítsanak, ráadásul olyan körülmények között, hogy a szövetségi köztársaság történetében először egy tartományban minden bizonnyal ők adják majd a miniszterelnököt.