<p>A lettországi "nyelvreferendum" ismét megmutatta, hogy a balti népek nem felejtenek, és még mindig hasonló előítéletekkel viseltetnek az egykori megszálló birodalom, a Szovjetunió hivatalos nyelvével, az orosszal szemben, mint jó húsz éve, amikor visszanyerték függetlenségüket.</p>
Nem jó orosz kisebbségnek lenni a Baltikumban
A lettek szombaton rekordarányú részvétel mellett elsöprő többséggel utasították el, hogy az orosz második hivatalos nyelv lehessen az országban. Ha Észtországban tartanának egy ilyen referendumot, minden bizonnyal hasonló eredmény születne.
A harmadik balti állam, Litvánia jóval elnézőbb orosz kisebbségével szemben, de ott az orosz ajkú lakosság részaránya is jóval alacsonyabb.
Azt követően, hogy Lettország és Észtország 1991-ben visszanyerte függetlenségét, megalkotta saját államát és annak törvényeit, nem bánt kesztyűs kézzel az ott maradt, s immár nemzeti kisebbségnek számító oroszokkal. Az oroszok, akiket fehéroroszokkal és ukránokkal együtt a szovjet időkben telepítettek be a Baltikumba, nem kényszerültek arra, hogy akárcsak alapfokon megtanulják az ott élők nyelvét.
A Szovjetunió összeomlása után azonban többüknek azzal kellett szembesülniük, hogy lakóhelyükön nem kapnak állampolgárságot lévén, hogy nem tudnak lettül, illetve észtül. A lett az indoeurópai nyelvcsalád balti ágához tartozik, az észt a finnugor nyelvcsalád tagja, és mindkettőjükben közös az, hogy egy orosz számára nagyon nehezen megtanulható.
Lettországban először a parlamentből tiltották ki az oroszt, azt sem tették lehetővé, hogy a nem lett ajkú törvényalkotók szinkrontolmács segítségével kövessék nyomon az eseményeket, vagy így szólaljanak fel.
Az, hogy nem lehet valaki lett vagy észt állampolgár, még nem jelenthetné azt, hogy minden állampolgári jogától meg legyen fosztva. Akinek nincs választójoga, attól még élhetne normális polgári életet. Vlagyimir Linderman, a lettországi oroszok szószólója, a referendum egyik kezdeményezője azonban az ITAR-TASZSZ-nak adott nyilatkozatában rendkívül sötét képet festett a lett hatóságok "nyelvi elnyomó" politikájáról. Már-már inkvizíciós eljárásokat említ, állítva, hogy a nem állami nyelv használata az üzleti életben jelentős pénzbírság kiszabását vonhatja maga után, és ez egyre gyakoribb jelenség. Ugyancsak elfogadhatatlannak tartja, hogy az EU-tag ország száműzni igyekszik iskoláiból az orosz nyelvet.
Észtországban a lakosság egynegyedét kitevő orosz kisebbség helyzete hasonló, bár korántsem olyan súlyos mint a szomszédos Lettországban. Tény azonban, hogy Észtországban is mind a mai napig kitapintható a feszültség az etnikumok között. Ez olykor atrocitásokba torkollik, mint néhány éve a tallinni szovjet emlékmű eltávolításának az ügye.
Moszkva a háttérből sajátjainak a védelmét tartja szem előtt, és akárhányszor úgy érzi, hogy a lettországi vagy észtországi oroszok jogai csorbát szenvednek, nem késlekedik a rigai és a tallinni hatóságok ellen panaszkodni a nemzetközi színtéren.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.