Nem bánatomban, mérgemben sírok

Zágráb. „Ötven botütéssel összetörték a kézfejemet. Életben maradásomat annak köszönhetem, hogy másnap Magyarországra menekültem” – tanúsította könnyes szemmel az eszéki megyei törvényszéken 12 horvátországi szerb háborús bűnös távollétében kezdett bűnper főtárgyalásán Kaposi József kisfalusi (Branjina) horvátországi magyar. A Vecernji List című zágrábi újság tegnapi száma szerint a magyar tanú elmondta, hogy a Drávaszög szerb megszállása alatti években az ottani nem szerbek számára elrendelt kijárási tilalom idején egyszer engedély nélkül elhagyta a falut. Még aznap becitálták a területvédelmi parancsnokságra, ahol négyen vártak rá a vádlottak közül. Előbb a hátát verték gumibottal, majd egyikük megparancsolta, hogy fektesse kezét az asztalra, és azt verte tovább teljes erővel, miközben hangosan számolta az ütéseket. Csak akkor hagyta abba, amikor teljesen összetörte már minden kézfejcsontját. Egy másik közülük akkor a lábszárát verte hasonlóképpen. Olyan sérüléseket szenvedett, hogy két műtétre is szüksége volt. Utána mégis hazaengedték, s mindjárt másnap sikerült átszöknie Magyarországra. „Nem bánatomban, hanem mérgemben sírok, ezek nem emberek voltak” – idézte szavait a legnagyobb példányszámú horvát napilap. A 12 horvátországi szerb vádlott ellen rendőrségi körözést adtak ki, mert a békés visszacsatolás idején valamennyien elhagyták Horvátországot.