Nem akar börtönbe vonulni a jogerősen elítélt volt csehszlovák államügyész

"Korára és betegségére való tekintettel Brozová-Polednová saját maga nem tud eleget tenni a felszólításnak. Nem képes egyedül járni, sem villamosra  vagy taxiba ülni saját maga nem tud" - mondta újságíróknak Vladimír Kovár. Megjegyezte: "Természetesen nem fog ellenállást tanúsítani, ha rendőrök érte jönnek és elviszik."
    A most 87 esztendős Brozová-Polednovát a múlt héten a legfelsőbb prágai bíróság szólította fel, hogy március 20-ig vonuljon börtönbe. Ugyanakkor a bíróság azzal számol, hogy az idős asszonyt azonnal a rabkórházba viszik, ahol kivizsgálják és az eredmény alapján döntenek további sorsáról.
    Renata Vesecká legfőbb cseh államügyész tavaly ősszel kérvényt nyújtott be az államfőhöz, hogy Brozová-Polednová életkorára és súlyos betegségére való tekintettel kegyelmezzen meg az elítéltnek. Václav Klaus ezt elutasította.
    "Az ügyben független bíróság döntött, a kegyelemben részesítés a tragikus múlttal kapcsolatos súlyos bírósági lépés elutasítását jelentette volna" - indokolta döntését Klaus.
    Brozová-Polednová 1950-ben közreműködött Milada Horáková korabeli polgári demokrata politikus halálra ítélésében. A prágai városi bíróság gyilkosság elkövetésében találta bűnösnek.
    Csehországban a mai államhatalom az ügyet jelképesnek és precedensértékűnek tekinti, mint annak bizonyítékát, hogy a múlt legsúlyosabb bűnei nem évülhetnek el. Az ötvenes évek elején Csehszlovákiában lezajlott koncepciós pereknek összesen mintegy 250 áldozatuk volt.
    Horáková volt az akkori kirakatperek egyetlen női halálra ítéltje. A politikus az 1948-as kommunista hatalomátvételig az élesen náciellenes cseh nemzeti szocialista párt elismert és aktív személyisége volt, akit a kommunisták az új rendszer ellenségének tekintettek. 1950. június 27-én kivégezték őt, annak ellenére, hogy
a világ számos ismert személyisége, köztük Albert Einstein fizikus is felemelte szavát védelmében.
    A szóban forgó perben további hárman életfogytig szóló büntetést kaptak, míg öt személyt 15-től 28 évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek. Az ítéleteket az 1968-as reformidőszak, a prágai tavasz idején semmisnek nyilvánították, Horákovát azonban csak az 1989-es rendszerváltás után rehabilitálták.