Nagyobb szigorral lép fel az EU

Egyetértés volt abban is, hogy ehhez szükség van az EU alapszerződésének korlátozott módosítására, amely nem igényel bonyolult tárgyalásokat és kockázatos ratifikációs lépéseket, de komolyabb biztosítékot jelent a gazdasági fegyelem érvényesítéséhez és a mechanizmus gördülékeny működéséhez.
Herman Van Rompuy, a kormányfői tanács elnöke sajtótájékoztatóján azt is megerősítette, hogy a szerződéses változásoknak a ratifikációval együtt 2013 közepére - a jelenleg működtetett ideiglenes válságkezelő rendszer kifutásának idejére - készen kell állnia.
A pontos módosítási lehetőségeket Van Rompuy méri fel a vezetőkkel folytatott további konzultációk után, és a folyamat elindításáról várhatóan decemberben döntenek.
A szerződés megváltoztatását Angela Merkel német kancellár kezdeményezte, de a teljes egyetértést csak a korlátozott módosításhoz tudta megnyerni.
José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke az ülés után azt hangoztatta, hogy ezzel a megoldással minden résztvevő egyetértett.
A korlátozott jelleg egyebek között azt jelenti, hogy sehol nem kell népszavazást tartani róla, illetve nincs szükség hosszas előkészítésre, azaz konvent vagy kormányközi konferencia összehívására.
Van Rompuy hangoztatta: szükség van az állandó válságkezelő mechanizmusra, mert bármely helyes gazdaságpolitikát folytatnak is a tagországok, váratlan események mindig előfordulhatnak.
A jelenleg érvényes rendszert a görög pénzügyi válság nyomán, idén tavasszal dolgozták ki, az szükség esetén akár ezer milliárd dollárt is képes előteremteni.
Az uniós elnök hangoztatta, hogy az állandó mechanizmus működtetésében a magánszektor és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is szerepet kap.
A legutóbbi nemzetközi pénzügyi válságnál sokszor elhangzott az a kritika, hogy a bankok veszteségeit az adófizetők pénzén, állami forrásból kellett fedezni.
Az állandó mechanizmus csak akkor lép majd működésbe, ha az euróövezet egészének stabilitása veszélybe kerül - hangoztatta Merkel.
A csütörtök éjjel született kompromisszum kidolgozása közben a tagországok néhány más felvetésére is kitértek. Így például megállapodtak abban, hogy megvizsgálják, miként lehet bevonni a nemzeti nyugdíjreformok hatását a stabilitási szabályok végrehajtásába. Kelet-európai országok kezdeményezték, hogy a nyugdíjreform költségeit ne számítsák be az államháztartási hiányba, amelynek túlzott mértékéért a jövőben még szigorúbb szankciók szabhatók ki.
Nem született döntés arról, hogy a szerződésmódosítás kiterjed-e az uniós pénzügyi szabályokat tartósan megszegő tagországok szavazati jogainak átmeneti megvonására vagy korlátozására. Németország eredetileg ezt is szerette volna elérni, de a tagállamok egy jelentős részének támogatását nem tudta megszerezni.