Nagy Imrére emlékezik a német sajtó

Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálra ítélése és kivégzése arra volt hivatott, hogy  végleg megpecsételje az 1956-os magyarországi felkelés sorsát, s egyike volt azoknak az eseményeknek, amelyek világosan kimutatták a kommunista  uralom jellegét - írta hétfőn a Die  Welt című konzervatív német lap.

A tekintélyes német napilap a magyar politikus kivégzésének 50. évfordulója alkalmából emlékezett Nagy Imrére. Felidézte cikkének bevezetőjében az 1958. június 16-án történteket, utalva arra, hogy korábban Moszkvában Nagy Imre olyan kommunistának számított, akivel "szót lehet érteni." Ennek ellenére - mint a lap írta - újra meg újra problémái támadtak saját pártjával, sőt egy időre ki is zárták onnan. 1956 októberének felkelői  azért  bíztak benne, mert a többpárti koalíció és a nemzeti függetlenség mellett állt ki.

Az újság szerint nem véletlenül nevezték Nagy Imrét később az "első eurokommunistának". Ezzel összefüggésben megemlíti Rainer M. János Nagy-életrajzát, kiemelve: Nagy Imre  élete végéig kommunista maradt, aki "egy antisztálinista reformer kategóriáiban" gondolkodott.

Nagy Imrére emlékezett a liberális Süddeutsche Zeitung is. Az újság felidézte az 50 évvel ezelőtti bírósági tárgyalást, majd beszámolt arról, hogy a Nyílt Társadalom Archívum (és az 1956-os Intézet) nyilvánosságra hozta a hét tárgyalási nap egy részének - mintegy 52 órás - hanganyagát. A csekély érdeklődésre vannak magyarázatok - fogalmazott a lap, idézve egyebek között Kende Péter történész kijelentését: "Az a Nagy Imre, aki a Nyugat számára az utolsó nagy magyar szabadságharcos, saját hazájában nem  megfelelő az eszménykép szerepére." A Süddeutsche Zeitung  hozzáfűzte mindehhez: a magyar baloldalnak komplexusai vannak a témával kapcsolatban, mert "inkább a gulyáskommunistává változott Kádár János ideológiai örökségéből élt,  a jobboldalnak pedig azért van problémája Nagy Imrével, mert az 1956-os forradalom miniszterelnöke meggyőződéses kommunista volt. (MTI)