Mint kés a vajon: A Wagner gyors előretörésének titkai

Az első pont valószínűleg igaz: mind az időzítés, mind a szervezés színvonala, mind a haditechnikai eszközök rendelkezésre állása arra enged következtetni, hogy Prigozsin és a Wagner-csoport már hetekkel, ha nem hónapokkal ezelőtt megkezdték a lázadás tervezését. A második pont erősen kérdéses, de nem kizárt. Az egyik leggyakoribb elmélet az, hogy a puccs valójában nem csak Sojgu hadügyminiszterről és Geraszimov vezérkari főnökről szól: az orosz oligarchák egy része világosan látta, hogy Putyin nem fogja hagyni, hogy Prigozsin a lámpavasra lógassa a védelmi minisztérium vezetőit, ez pedig ürügyet ad majd a Wagnernek arra, hogy magát Vlagyimir Putyint is elmozdítsa Oroszország éléről.

A Wagner-sereg előretörésekor azt is figyelembe kell venni, hogy Oroszország védelmi képességeinek jelentős része elveszett Ukrajnában. Eddig majdnem 10 800 katonai jármű elvesztéséről van fényképes bizonyíték, a tényleges veszteség ennél valószínűleg lényegesen magasabb. Emellett jó eséllyel több tízezer jól képzett és felszerelt orosz katona esett el a frontvonalon a lassan másfél éve tartó „különleges művelet” során. Az orosz hadvezetés a megmaradt tartalékok jelentős részét valószínűleg az ukrán ellentámadásra számítva a Donbaszba és Ukrajna déli részébe csoportosította, ahol az ukrán offenzíva első hullámát többé-kevésbé felőrölték, de nem számítottak arra, hogy Oroszország belterületeit támadás éri. Így tehát most nagyon úgy tűnik, hogy a Wagner lázadói gyakorlatilag úgy robognak át Rosztov, Voronyezs, Lipeck, majd Tula megyéken, hogy szinte nem is találkoznak orosz harcjárművekkel, katonai barikádokkal, felkészült védőkkel. 

(port., ú)