Mi történt a klímacsúcson?

Az eredetileg 12 naposra tervezett konferencia a vártnál jóval szerényebb eredménnyel zárult; a 193 delegáció egy új nemzetközi szerződés elfogadása helyett mindössze tudomásul vett egy kevés konkrétumot tartalmazó, két és fél oldalas politikai nyilatkozatot.

A "tudomásul vétel" gyakorlatilag azt jelenti, hogy az államok szabadon eldönthetik, hogy aláírják-e az egyezményt - magyarázta Yvo de Boer, az ENSZ klímaügyi főfelelőse, hozzátéve, hogy mivel majdnem minden ország támogatta a dokumentum elfogadását, valószínűleg alá is írják azt.

Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár aláhúzta: a zárónyilatkozat tudomásul vétele is elegendő ahhoz, hogy azonnali gyakorlati hatása legyen.

Az ENSZ vezető tisztségviselői hangsúlyozzák, hogy a Koppenhágai Egyezmény címet viselő dokumentum alapján tovább folytatódhat a munka, és a következő, 2010-es mexikóvárosi klímakonferencián megalkothatják az éghajlatvédelmi harcot szabályozó, kötelező jogi érvénnyel bíró szerződést.

A most elfogadott egyezmény konkrét összegeket tartalmaz a fejlődő országoknak nyújtandó rövidtávú - 2010 és 2012 közötti -, valamint hosszú távú - 2020 utáni - klímavédelmi támogatásokra vonatkozóan. A fejlett országok előbbire három év alatt összesen 30 milliárd dollárt, utóbbira évente 100 milliárd dollárt szánnának.

A záródokumentumban szerepel a globális felmelegedés 2 Celsius fokban való maximálására vonatkozó célkitűzés is.

Az egyezmény legfőbb hiányossága, hogy nem tartalmaz számszerű kibocsátás-csökkentési célokat. Az egyezmény részesei ugyanakkor a szöveg szerint kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2010. január 31-ig meghatározzák ezeket a célokat, s hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalások teljesítését és az iparosodott államok támogatásainak felhasználását átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszik.

A záródokumentum szövegéről péntek késő este jutott egyezségre az amerikai, a brazil és a dél-afrikai elnök, valamint a kínai és az indiai miniszterelnök. Később az Európai Unió, Japán és az Afrikai Unió is támogatta a tervezetet. A széles körű konszenzus ellenére egyes államok, többek között Venezuela, Bolívia, Nicaragua, Kuba, Szudán és Tuvalu tiltakozása miatt a maratoni, csaknem káoszba fulladó plenáris ülésen azonban szombat reggelre sem sikerült elérni a zárónyilatkozat elfogadásához szükséges egyhangú döntést.

Miután világossá vált, hogy a tárgyalások ismét zátonyra futottak, Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök, a konferencia elnöke felfüggesztette a plenáris ülést. Több órán át eltartó háttéregyeztetések következtek, melyek eredményeképpen a fél 11 körül újra összeülő plenáris ülés 193 tárgyalódelegációja úgy döntött, hogy a zárónyilatkozat elfogadása helyett annak "tudomásul vételével" zárják le az ENSZ történetének legnagyobb szabású klímavédelmi konferenciáját.