Megkezdődött a hírhedt Sakál fellebbviteli pere

ÖSSZEFOGLALÓ

Párizs. Nagy nemzetközi érdeklődés mellett kezdődött meg a világ egykor leghírhedtebb terroristájának a fellebbviteli pere a párizsi különleges bíróságon. A Carlos vagy Sakál néven ismertté vált venezuelai Ilich Ramírez Sáncheznek ezúttal négy, 30 évvel ezelőtt Franciaországban elkövetett robbantásos merényletért kell felelnie, melyekben 11-en haltak meg és mintegy 150-en megsérültek.

Carlos egyedül, ügyvédei nélkül érkezett a terrorcselekményekkel foglalkozó esküdtszék elé. „Megtiltottam az ügyvédeimnek, hogy védjenek. Ez nem a bíróság ellen van, nem akarom a pert szabotálni” – közölte a 64 éves férfi, aki egykor a világ legkeresettebb terroristája volt. A döntését azzal magyarázta, hogy a venezuelai hatóságok nem hajlandók az elvileg június 26-ig tartó perben a védelem költségeit fedezni, ami szerinte egy „szabotázzsal” ér fel. Ezért azt kérte, hogy védelmét kirendelt ügyvédek lássák el. A kirendelt ügyvédek egyébként viszszautasíthatják a védelem ellátását, aminek perhalasztás is lehet a következménye.

Carlost 1994 augusztusában Szudánban átadták a francia titkosszolgálatnak, s 1997 végén életfogytig tartó börtönre ítélték egy 1975-ben Párizsban elkövetett hármas gyilkosságért. Elvileg 2012-ben kérhette volna, hogy feltételesen szabadlábra helyezzék, de 2011 decemberében az 1982–83-ban elkövetett merényletekért újabb életfogytiglanra ítélték. Ebből a büntetésből legalább 18 évet le kell töltenie, ez a Franciaországban kiszabható legszigorúbb ítélet. Ez utóbbi ítélet ellen nyújtott be fellebbezést Carlos, ugyanis tagadta, hogy bármilyen merényletben részt vett volna. Ugyanakkor „professzionális forradalmárnak” nevezte magát, aki harca során mintegy 1500–2000 embert ölt meg, ami valószínűleg erős túlzás.

Párizsban azzal vádolják Carlost, hogy merényletsorozatot hajtott végre – összesen négy robbantást – két társának, a német Magdalena Koppnak és a svájci Bruno Bréguet-nek a kiszabadításáért, akiket 1982 februárjában azért tartóztatták le, mert fegyvereket és robbanószereket találtak náluk. Az őrizetbe vételt követően a francia belügyminisztériumhoz intézett levélben a két gyanúsított harminc napon belüli elengedését követelték, háborúval fenyegetve meg Franciaországot. A „hadüzeneten” a rendőrség azonosította Carlos ujjlenyomatát, ezt azonban a védelem első fokon nem ismerte el, mivel azóta az eredeti dokumentum elveszett a peranyagból.

A nyomozóhatóság felhasználta a volt kommunista országok archívumait a vádirat elkészítéséhez. A nyolcvanas években Ilich Ramírez Sánchez ugyanis a kelet-európai országokban talált menedéket, egyebek között Magyarországon is élt. Carlos természetesen kétségbe vonta e dokumentumok hitelességét. (MTI, ú)