Megbüntetnék kormányaikat az európai uniós választók

Hiába gondolja egyre több uniós polgár, hogy az Európai Parlamentnek egyre komolyabb beleszólása van életükbe, az EU történetének eddigi legnagyobb választásán ismét csak a tiltakozó szavazók kerülhetnek előtérbe. A választók legalább tíz európai országban a hatalmon lévők ellen fognak szavazni, az EU négy legnagyobb tagállamában is mélyponton van a kormánypártok népszerűsége.

Bár a legutóbbi Eurobarometer felmérés szerint mind a tizenöt régi, mind az újonnan csatlakozó tíz tagállamban a választók csak harmadik-negyedikként sorolják preferencialistájukon a képviselőjelöltek párthovatartozását, az eddigi választások tapasztalatai szerint mégis ez a döntő szempont. Az elmúlt öt EP-választásra is jellemző volt a protestvoksolás, várhatóan most sem lesz ez másként.

Az európai választás komoly kudarcot hozhat például Tony Blair Munkáspártjának. Míg a kormánypárt az országos választásokon alig három százalékkal maradna le konzervatív vetélytársától, az EP-választáson várhatóan nyolc százalékkal kevesebben szavaznak majd rá. A német szociáldemokraták már-már megalázó vereségre számíthatnak, az ellenzéki CDU-CSU a szavazatok 47 százalékát is megszerezheti.

Az EP-választásokon a London School of Economics (LSE) és a dublini Trinity College (TC) tanulmánya szerint egyébként jobboldali siker várható, főként a német és a brit konzervatívok jó szereplése miatt. A baloldali szocialisták leginkább a jobboldali kormányaikkal elégedetlen francia és olasz szavazókban, illetve a néppárti kormányt a márciusi választásokon meglepetésre leváltó spanyol választókban bízhatnak.

A kormányellenes hangulat nem csak az EU régi tagállamaira jellemző. Lengyelországban egyértelmű a jobboldali siker, az Európai Néppárt frakciója 21 lengyel képviselővel bővülhet, mellettük huszonhárom euroszkeptikus jobboldali/szélsőjobboldali képviselő is bejuthat. A baloldal tíz helyet szerezhet, ennek nagy részét azonban pont a kormánypártból kivált szociáldemokraták. Ráadásul előfordulhat, hogy az ország parlamentjének a júniusi választásig nem sikerül kormányfőt választania a lemondott Leszek Miller helyére. Lengyelországhoz hasonlóan Csehországban és Szlovákiában is ellenzéki siker várható.

Érdekes helyzet alakulhat ki Görögországban, ahol a nemrég tartott parlamenti választásokon a jobboldal diadalmaskodott, az EP-választás azonban baloldali sikert ígér. Várhatóan ugyan a kormányzó Új Demokrácia szerzi majd meg a legtöbb szavazatot, a pánhellén szocialisták és a kommunisták együtt azonban néggyel több parlamenti helyet szerezhetnek.

Az LSE és a TC közös tanulmánya szerint a 732 tagú parlamentben 285 fős néppárti, 217 fős szocialista és 73 fős liberális frakció állhat fel. A Burston-Malrtsteller megbízásából készített, a Világgazdaságban közölt felmérés hasonló eredményre számít. A részletesebb felmérés szerint a negyedik legnagyobb frakció a Zöldek/Európai Szabad Szövetségé lesz negyven fővel.

A kommunista és újbaloldali pártokat tömörítő Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal 39 fős frakciót adhat, a jobboldali euroszkeptikus Unió a Nemzetek Európájáért 28 fővel képviselheti magát. Valószínűleg megszűnik a Demokráciák és Sokszínűség Európája frakció, ötvenfősre nőhet a függetlenek tábora. Mivel a függetlenek közé több szélsőjobboldali szervezet is tagokat delegál, elképzelhető, hogy létrejön egy szélsőséges frakció is.

Az EP történetében eddig nem volt különösebben nagy szerepe annak, hogy melyik európai párt adja a legtöbb képviselőt. A választásokra készülve azonban a Néppárt bejelentette, szívesen látna az EU kormányának számító Európai Bizottság élén jobboldali politikust.

A kezdeményezést az EP liberális frakciójának vezetője, Graham Watson is támogatja. „A múltban inkább az alkalmasság, semmint a politikai hovatartozás számított, most azonban a különböző politikai alakulatok egymással versengő jelölteket állíthatnak. Ez azonban az európai politika fejlődésének egészséges útja, visszatükrözi a választók akaratát is” – nyilatkozta a Financial Timesnak.