Ma választás Izraelben

ÖSSZEFOGLALÓ

Bébiszitterként tűnik fel a kormányzó jobboldali Likud kampányfilmében Benjámin Netanjahu, akit Izraelben Bibinek becéznek. A miniszterelnök egy fiatal családhoz kopogtat be. „Bébiszittert rendeltek, Bibi-szittert kaptak” – mondja Netanjahu, aki a Likud elnöke. Az izraeliek jó része azonban nem szeretné, hogy továbbra is Netanjahu bábáskodjon az ország felett. Friss felmérések szerint a kormányzó Likudnak 21 parlamenti hely jut, a balközép Cionista Tábor viszont 25 mandátumra számíthat. Netanjahu a választási kampány hajrájában a jobboldali szélsőségeseket igyekezett megszólítani azzal a kijelentéssel, hogy a baloldal meghajol a nemzetközi követelések előtt. Netanjahu azzal riogat, hogy a baloldal arab támogatással jut majd kormányra. Az egyesült arab listáról az eddigi 4 képviselő helyett 13 juthat be a kneszetbe. A szélsőjobb megszólításával az izraeli miniszterelnök fő szövetségeseitől vesz el szavazókat: az oroszországi bevándorlókat tömörítő Izrael az otthonunk és a Zsidó haza nevű vallási párt ezért 8-cal kevesebb mandátumra számíthat, mint legutóbb. Az előrejelzések szerint hiába győz a baloldali Cionista Tábor, a kormányzáshoz szükséges többség biztosítására még az arab képviselők bevonásával sem lesz képes.

Jichák (Buzsi) Hercog a választásokon először méretik meg pártja, az ellenzéki balközép Munkapárt élén. Az 54 éves Hercog 2013 novembere óta vezeti pártját, több mint 25 éves pályafutása során volt már lakásügyi, szociális, diaszpóraügyi és idegenforgalmi miniszter. A Hercogokat „az izraeli Kennedy-családként” jellemzik, nagyapja Jichák Halévi Hercog Izrael első askenázi főrabbija, édesapja, Hájim Hercog a katonai hírszerzés főnöke, majd tíz évig Izrael állam elnöke, nagybátyja, Aba Eban legendás diplomata volt. Hercog egy elit hírszerző egységben szolgált. Az ellenzék másik oszlopos tagja Cipi Livni, a Tnua (Mozgalom) nevű centrista párt vezetője, aki tavaly Cionista Tábor néven választási szövetséget kötött a Munkapárttal. A Moszadnál is szolgált Livni számos kormányzati pozíciót töltött be, volt már külügyminiszter is.

A közbeszéd és a kampány hangsúlyai biztonságpolitika helyett átkerültek a belpolitikai kérdésekre, ott is főként a megélhetési nehézségekre és az elhanyagolt közintézmények ügyére. A helyi média nem kis segítségével folyamatosan felszínen tartotta a kórházi ágyak hiányát, az egészségügy állami cserbenhagyását, valamint az oktatás bajait, az óvodai csoportok és az iskolai osztályok kiemelkedő zsúfoltságát. Szintén hangsúlyozta az ellenzék a tömegközlekedés elmaradottságát, a járatok szombati hiányát, a buszok közötti hosszú várakozási időt, a vonatjegyek drágaságát. A kampány szempontjait meghatározta, hogy a szakértők szerint az idei választásokra értek be a közhangulatban a 2011-es nyári szociális tüntetéshullám követelései.