Klímacsúcs: a helyzet forró

Párizs. Történelmi jelentőségű, minden korábbinál nagyobb szabású klímacsúcs kezdődik ma Párizsban. A két héttel ezelőtti terrormerényletek ellenére a konferencia nyitó-napján 147 ország első számú vezetője lesz jelen, köztük a felmelegedést okozó üvegház-hatású gázok kibocsátásáért leginkább felelős USA és Kína elnöke, India miniszterelnöke, illetve Európa vezetői.

A klímacsúcs tétje óriási, és az idő szorít, mert az iparosodás előtti mértékhez képest már 1 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, a legkörbe jutott üvegházhatású gázok pedig ott is maradnak. Ha nem cselekszenek az országok, a felmelegedés visszafordíthatatlan következményekkel jár az ökológiai rendszerre nézve, a bolygó jelentős része lakhatatlanná válik a ciklonok, szárazságok, a világóceán szintjének emelkedése, a mezőgazdasági terményhozamok csökkenése, bizonyos fajok eltűnése és számos egyéb negatív jelenség hatására. Eddig 161 ország adta át az ENSZ-nek a 2025 és 2030 közötti időszakra vonatkozó vállalásait tartalmazó listát (a listát a 7. oldalon ismertetjük). Ezek az országok együttesen az üvegházhatású gázok nagyjából 90%-át bocsátják ki.

Az eddigi felajánlások azonban nem elégségesek, ha csak azokat valósítják meg, a globális átlaghőmérséklet emelkedési pályája még mindig 3 fokon marad, ami ugyan lényegesen jobb a tétlenség esetén akár 4–5 fokot elérő felmelegedésnél, de felette marad a célul kitűzött 2 foknak. Utóbbi cél eléréséhez 2050-ig 40-től 70 százalékig terjedő mértékben kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, miközben jelenleg a világ energiatermelésének 80 százalékát fosszilis energiahordozók (kőszén kőolaj, földgáz) biztosítják.

A konferencia egyik legvitásabb kérdése a terhek eloszlása lehet. Történelmi szempontból nézve ugyanis főleg az ipari államok pumpálták a legtöbb, légkört károsító gázt a levegőbe, de egy ideje már a gyorsan fejlődő országok – India és Kína – is jelentős szerepet játszanak a hőmérséklet emelkedésében. E nemzetek azonban arra hivatkoznak, hogy nekik is jogukban áll felzárkózni a gazdag országokhoz. Tárgyalni kell azt a kérdést is, vajon a világ gazdaságának az évszázad végéig széndioxid-kibocsátás nélkül kell-e teljesítenie, mint ahogyan azt a legfejlettebb államokat tömörítő G7-országok javasolják, vagy a kibocsátás maximális mértékének elérése után kellene csökkenteni azt. A konferencián résztvevő 195 ország mindegyike megfogalmazza saját, nemzeti klímacéljait, a célok teljesítését a jövőben ellenőriznék. A december 11-ig tartó konferencián megszülető egyezmény a 2020-ban lejáró kiotói megállapodást váltaná fel.