Ketten meghaltak az 1503-as szobából

Bagdad. Reggel szálláshelyünk, a Palesztina hotel elől figyeltük több tucat újságíró kollégámmal együtt, amint az amerikai gépek a tőlünk néhány száz méterre lévő iraki állásokat támadják. A háború egyik kulcsfontosságú pillanata közeledett: a város körüli gyűrű bezárult, minden oldalról özönlöttek az amerikai csapatok, s mi az egyre kisebb, iraki ellenőrzés alatt álló sziget közepén voltunk.

Tíz óra körül minden elcsendesedett. Bagdadban ezekben a napokban főleg hajnalban és kora délelőtt lőnek. Az újabb forduló pedig az esti bombázásokkal kezdődik. Az újságírók többsége levetette golyóálló mellényét, sisakja szinte senkinek sem volt. Ebben a pillanatban fülsiketítő robbanás hallatszott. „Eltalálták a szállodát!” – ordította az épületből menekülő újságírók közül valaki. A harmadik emeleti balkonról ömlött kifelé a füst. Megérkeztek az eltalált emelet első lakói is. „Minimum egy szobát szétlőttek” – dühöngött egy argentin kolléga, s ráripakodott az iraki tájékoztatási minisztérium munkatársára, hogy katonáik miért lövik az újságírókat.

Halálos csend lett a mindig hangos szállodában, ahonnan műsorainkat, tudósításainkat sugározzuk. Az első rossz hír: eltalálták a Reuters irodáját, négyen megsérültek. De ez volt csak a kezdet. A sebesülteket elszállították a legközelebbi kötözőhelyre, ahol azt mondták, nem tudnak nekik segíteni, s továbbküldték őket.

Tarasz Procjuk Lengyelországban élő ukrán operatőr járt a legroszszabbul. A Bagdadba érkezett újságírók között ő volt az egyik legtapasztaltabb haditudósító, több háborút élt túl Afrikában, Afganisztánban, Jugoszláviában. Most az átszállítást egy másik kórházba már nem élte túl, az autóban halt meg. „Lassan egy hónapja vagyunk háborúban, de most érintett meg először személyesen. Elveszítettem a barátomat, s ez már egészen más dolog” – mondja az egyik lengyel kolléga.

A következő csapás délután jött, a spanyol Telecinco operatőre is meghalt, miután amputálták a lábát. Ekkor már az is nyilvánvaló volt, hogy az argentin kolléga tévedett: nem az irakiak lőttek. Amerikai parancsnokok közölték, hogy az ő páncélosuk lőtt, de csak válaszolt a szállodában elbújt iraki mesterlövész lövéseire. Ezt azonban senki sem hiszi el.

„Már két hónapja lakom itt, de még egyetlen lövést sem hallottam eldördülni, az pedig aligha valószínű, hogy az irakiak a jelenlegi körülmények között hangtompítót használnának” – mondja az egyik spanyol tévés. Honfitársaihoz hasonlóan ezekben a percekben neki sincs egyetlen barátságos jelzője sem az amerikaiak számára.

A nap folyamán kiderül, hogy nem a Palesztina szálló volt az egyetlen, újságírók lakta épület, amelyet kedden katonai célponttá nyilvánítottak. Amerikai bomba találta el a katari al-Dzsazira televízió szerkesztőségét, ott is meghalt egy operatőr.

Az 1503-as számú szoba két halottjának árnyékát

l nem tudunk szabadulni. Mindannyian fehér lepedőket akasztunk az ablakokba, hogy figyelmeztessük az amerikaiakat: itt újságírók laknak. Kint mindenki felveszi a golyóálló mellényt. Sokan abban isszák a kólát a hotel bárjában. És amikor kint eldördülnek az első lövések, többen idegesen összerándulnak.

A szerző a Cseh Televízió bagdadi tudósítója.