Kedden elnököt választanak az amerikaiak

Az amerikai elnökválasztás a világ legkövetettebb választási eseményének számít. Nem véletlenül. Egyrészt a látványos és profi kampány miatt eleve nagy médiafigyelmet kap, másrészt az Egyesült Államok továbbra is a világ legdominánsabb nagyhatalma, így nem lényegtelen kérdés, hogy ki költözhet be a Fehér Házba. 

Pénz, paripa És minket miért kellene, hogy érdekeljen? Az amerikai elnökválasztás főként két területen éreztetheti hatását nálunk: a gazdaságpolitikán, illetve a kül- és az ezzel szorosan összefüggő védelmi politikán keresztül. Az USA pénzügy- és gazdaságpolitikája meghatározó a világ számára – s itt nem csak a tőzsdeindexre, de az amerikai központi bank által a piacra zúdított pénzmennyiségre is gondolni kell. A két jelölt politikája ebben a tekintetben alapvetően különbözik egymástól. Barack Obama kormányzata megnövelt állami szerepvállalással harcolt a gazdasági válsággal – ami miatt rekordmagasságú lett az USA adóssága –, ami ellentétes az EU – főként német hatásra – folytatott, takarékosságra apelláló politikájával. Mitt Romney az állami kiadások lefaragásával és az adók, valamint a költségvetési hiány csökkentésével inkább a „német utat” járná. Régiónk számára kulcsfontosságú az USA védelmi politikája is. A NATO európai tagországainak alacsony védelmi kiadásai – és így gyenge hadseregei – miatt a kontinens védelmét gyakorlatilag az amerikaiak garantálják. Obama alatt az USA külpolitikája kevésbé konfrontatívabb, mint elődjéé, ám nagyrészt elfordult Európától, előtérbe helyezve az ázsiai kapcsolatokat. Míg George W. Bush rakétavédelmi pajzsot tervezett építeni Lengyel- és Csehországban – ami egyébként megosztotta a régió politikusait is, Fico például támadta az elképzelést –, addig Obama, engedve az oroszok nyomásának, kivonult a térségből. Hogyan kell nyerni Az amerikai elnökválasztás alapvetően különbözik térségünk választásaitól. Itt ugyanis nem közvetlenül, hanem egy úgynevezett elektori testületen keresztül választanak elnököt. Az 538 főből álló testületbe az egyes államok népességük arányának megfelelően küldenek tagokat. Az elnökválasztáson induló jelölteknek tehát elsősorban nem arra kell koncentrálniuk, hogy országosan minél nagyobb támogatottsággal bírjanak, hanem arra, hogy megszerezzék a győzelemhez szükséges legalább 270 elektori szavazatot (a nagyobb országos támogatottság persze általában több elektori szavazatot is jelent, de nem feltétlenül elég). 51%-os eredménnyel nyerni egy államot ugyannyi elektori szavazatot jelent, mint 90%-os eredménnyel győzni. 2000-ben George W. Bush például félmillió szavazattal kevesebbet szerzett, mint demokrata ellenfele, mégis megnyerte – igaz szorosan – a választást. Csataterek Mivel az államok nagy részében az egyik pártnak biztos többsége van – a 60%-ban demokrata érzelmű Kaliforniára például nem érdemes egyik jelöltnek sem nagy energiákat fordítania –, ezért a jelöltek az ingadozó államok meggyőzésére koncentrálnak. Ezekből közel egy tucatnyi van, s valójában itt dől el, ki lesz az USA elnöke – ezért csatatér államoknak vagy billegő államoknak is nevezik őket. A billegő államok közül lakosságszáma miatt kettő emelkedik ki: a déli Florida és az északi Ohio. Az utolsó két hétben főként ez a két állam vált a kampány csataterévé. A billegő államokban sokáig Obama állt jobban, ám az első tévévita után Romney nagy hajrába kezdett, és sorra tüntette el a biztosnak tűnő demokrata fölényt. Emellett néhány olyan állam is billegővé vált, melyekben korábban Obama befutónak tűnt. Néhány hónappal ezelőtt például Wisconsin még viszonylag stabil demokrata hátországnak számított, de amióta Romney az onnan származó Paul Ryant választotta alelnökjelöltjének, a republikánusok úgy érzik, hogy ott is lehet esélyük. Az elnökválasztással egy időben két másik vokscsatára is sor kerül. Az amerikai törvényhozás alsóházának számító képviselőházat és a felsőháznak megfelelő Szenátus harmadát is most választják az amerikaiak, a jövendő elnök számára kulcsfontosságú, hogy kik ülnek be a parlament padsoraiba. Obama két éve nagy vereséget szenvedve elvesztette a demokrata többséget a képviselőházban, így sokkal nehezebben tudta érvényesíteni politikáját.