Jó lesz-e nekünk az euró?

Mi is elébe nézünk. Eurós embléma az Európai Központi Bank frankfurti székháza előtt.ČTK/AP-felvételHa egy uniós tagország megfelel az úgynevezett maastrichti kritériumoknak, lehetősége van arra, hogy belépjen az európai árfolyamrendszerbe (ERM II.), és két év elteltével bevezesse a közös európai pénznemet. Mivel Szlovákia 2004. május 1-én az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, elvileg lehetőség van arra, hogy az euró már 2006-2007 tájékán felváltsa a szlovák koronát. Ehhez azonban az kellene, hogy a kormány már jövőre jelentősen csökkentse a költségvetési hiányt, és az infláció is nagyon alacsony 1-2 százalék körüli szintre mérséklődjék. Erre kevés esély van, ezért a Szlovák Nemzeti Bank és a pénzügyminisztérium szerint is inkább valószínűbb egy 2008-2009 körüli csatlakozás. Még akkor is felmerül azonban a kérdés, jó-e nekünk az euró bevezetése.

MIRE JÓ AZ EURÓ?

Szlovákia kis ország, gazdasága ezért a külpiacokra van utalva, az itt megtermelt áruk és szolgáltatások több mint kétharmadát külföldön értékesítjük. A kivitel több mint 85 százaléka az Európai Unió országaiba, illetve az unióhoz jövőre csatlakozó államokba irányul. Ezen országok többsége az eurót használja (az egyetlen komolyabb kivétel Nagy-Britannia), vagy – a csatlakozók esetében – valószínűleg az elkövetkező 5-6 évben áttér az euróra. Ezért az ország vállalatainak – főleg azoknak, amelyeik a külföldi piacokra termelnek, vagy a külkereskedelemben tevékenykednek – érdeke az euró bevezetése. Ezután nem kellene azzal a kockázattal számolniuk, hogy hirtelen jelentősen megváltozik a korona euróhoz viszonyított árfolyama, és ez keresztülhúzza az üzleti terveiket. Nem kellene a pénz átváltásával sem bajlódni, és megszűnnének az átváltási költségek is, amit a bankok felszámolnak. Hasonlóan jól járnának az EU eurót használó tagállamaiba utazók és az onnan hozzánk érkezők. A turistáknak, üzletembereknek, látogatóknak nem kellene pénzt váltaniuk, ráadásul az árak is jobban összehasonlíthatóak lennének, hisz minden országban euróban számolnának az emberek.

NEM FENÉKIG TEJFÖL

A másik oldalon az euró bevezetésével megszűnne az ország függetlensége a fizetőeszköz árfolyamának és a kamatlábak meghatározásának a tekintetében, ezen jogkörök a Szlovák Nemzeti Banktól a frankfurti Európai Központi Bankhoz (ECB) kerülnének. Az euró árfolyamát a pénzpiacokon a kereslet és a kínálat határozza meg, az ECB az árfolyamot csak befolyásolhatja úgy, hogy eurót vásárol (ha erősíteni kívánja az eurót), vagy eurót ad el (ha gyengíteni akarja azt). Emellett az ECB határozza meg az úgynevezett jegybanki alapkamatot. Ennek a függvénye, hogy a kereskedelmi bankok milyen kamatot fizetnek a betétekre, és hogy milyen feltételekkel adnak kölcsönt ügyfeleiknek. A baj az lehet, ha az euró árfolyama vagy a kamatok nem lesznek megfelelőek a szlovák gazdaság számára. Mondjuk, Szlovákiában alacsony lesz a gazdasági növekedés, ezért az országnak alacsony kamatokra lenne szüksége, hogy a bankok olcsón kölcsönözhessenek pénzt a vállalatoknak, hogy azok befektethessenek és új munkahelyeket teremthessenek. Az ECB azonban nem a szlovák gazdaság állapota alapján fogja meghatározni a kamatokat, hisz az eurót használó gazdaság növekedési ciklusai nem lennének összhangban az euróövezettel. Mivel Szlovákia kivitelének több mint kétharmada már most is az eurót használó országokba irányul, s ez az arány csak növekedni fog, ha szomszédaink is bevezetik a közös pénzt, az árfolyammal aligha lesz komoly probléma.

Az euró bevezetése után legtöbb külföldi partnerünkkel euróban fogunk kereskedni, ezért annak nem lesz különösebb jelentősége, hogy miként alakul az euró árfolyama az amerikai dollárhoz, a japán jenhez, a kínai jüanhoz vagy más valutákhoz képest. A kivitellel függ össze a gazdasági ciklus is. Ha az eurozóna országaiban gyorsul a gazdasági növekedés, akkor nő az oda irányuló hazai kivitel is, a szlovák gazdaság növekedése is gyorsul, lassuló növekedés esetén pedig fordított a helyzet. A gazdasági ciklusok tehát nagyjából összhangban vannak. A szlovák gazdaság növekedése azonban rendszerint 1-3 százalékkal magasabb az uniós átlagnál – tegyük hozzá, szerencsére, hisz egyébként esélyünk sem lenne arra, hogy fokozatosan behozzuk lemaradásunkat a gazdasági fejlettség tekintetében. Ez azonban nem kell, hogy komolyabb problémát jelentsen az euró bevezetése után.

AZ ÁRAK NEM NŐNEK AZ ÉGIG

Az euróval kapcsolatos legjelentősebb félelem az árnövekedés. Sokan attól félnek, hogy az euró bevezetése után nálunk is egyből olyan drága lesz minden, mint Németországban vagy Ausztriában. Ez már csak azért sem lesz így, mert ma sincs egységes európai árszínvonal. Az unió szegényebb tagországaiban (Portugália, Görögország) jóval alacsonyabbak az árak, mint a gazdagabbakban. Bár Szlovákiában számos termék drágulni fog az elkövetkező években, ez azonban nem az eurós csatlakozással függ össze. Az árszínvonal főleg az adórendszernek, a mezőgazdasági támogatásoknak és az életszínvonalnak lesz a függvénye. Az EU tagországaiban különböző nagyságú hozzáadott-érték adót (a hazai DPH megfelelője) és fogyasztási adókat vetnek ki a különböző termékekre, s a közös szabályozás csak az adó minimális szintjét határozza meg. A DPH esetében ez például 15 %. A termékek ára ezért a különböző országokban nagyban függ attól, mekkora adót tartalmaznak. Szlovákiában a kormány július 1-től tervezi a fogyasztási adók (alkohol, dohánytermékek, üzemanyagok) emelését, és jövő év elejétől egységes 19 %-os hozzáadott-érték adót (DPH) kíván bevezetni. Ezen változások után már minden adónem meg fogja haladni az unióban meghatározott minimális szintet. Az euró esetleges bevezetése tehát döntően nem fogja befolyásolni ezeknek a termékeknek az árát, az továbbra is jórészt az adótartalmuk függvénye lesz. Az élelmiszerek ára azért emelkedhet, mert az unió magas dotációkat fizet a termelőknek, és magas védővámokkal védi a belső piacát a külföldi agrártermékektől. Ez az árnövekedés azonban az euró bevezetése nélkül is bekövetkezne. Az árak ezen kívül függenek majd a lakosság életszínvonalától, valószínűleg a bérek növekedését követik majd az árak is, de itt sem lehet drámai változásokkal számolni. Az euró bevezetése önmagában nem okoz ársokkot. Az áremelkedések jó része már az elkövetkező egy-két évben bekövetkezik (és végre befejeződik), még az euró bevezetése előtt. Komoly veszélyeket jelent viszont az átváltási árfolyam meghatározása. Ha 2008-2009 környékén valóban lemondunk a koronáról, akkor nem mindegy, milyen árfolyamon fogjuk azt átváltani euróra, vagyis nem mindegy, hogy 30, 40 esetleg 50 koronát adunk-e majd egy euróért a végső pénzcserekor. Az ország gazdasága szempontjából az lenne a jó, ha az átváltási árfolyamot nem túl magasan állapítanák meg. Ellenkező esetben az ország versenyképessége jelentősen gyengülne, a munkaerő megdrágulna, és az árak is magasabbak lennének a többi országhoz képest. A csatlakozás legfőbb kérdése ezért az átváltási árfolyam. Ha ezt 2008 táján sikerül jól eltalálni, akkor az országnak egészében véve több haszna származik az euró bevezetéséből, mint a közös pénz elvetéséből.