Ismét Horst Köhler a német államfő

Az elnököt közvetve választó, a pártok delegátusaiból álló szövetségi közgyűlés teljes mértékben nem függetleníthette magát a "népakarattól", így ismét Horst Köhlert ültette az államfői székbe. Azt az elnököt, aki az elmúlt öt év alatt az ország egyik legkedveltebb politikusa lett, s közvetlen szavazás esetén még kényelmesebb többséggel sétálhatott volna be ismét a Bellevue kastélyba.

A liberális Theodor Heuss, a konzervatív Heinrich Lübke és az ugyancsak konzervatív Richard von Weizsa:cker után a 66 éves Horst Köhler a negyedik államfő, akit egy második ciklusra újraválasztottak. De az első, aki - noha 1981 óta a kereszténydemokrata CDU tagja - a legsikeresebben és a leghitelesebben függetlenítette magát a politikai pártok befolyásától, megbotránkoztatva olykor még az őt támogató konzervatívokat és szabaddemokratákat is. S a hangsúly a hitelességen van, az egykori pénzügyi szakemberből, illetve bankárból lett államfő ugyanis - az alkotmány biztosította kereteket a legszigorúbban szem előtt tartva - nem riadt vissza attól, hogy az ország vezető politikusait az önérdektől, illetve a pártérdekektől mentes, kizárólag az ország érdekeit szem előtt tartó cselekvésre figyelmeztesse. De attól sem, hogy pénzügyes múltját "megtagadva" elmarasztalja a vezető bankárokat és gazdasági képviselőket is a válság kialakulásában való szerepükért, s a korábbinál jóval felelősségteljesebb és kevésbé mohó magatartásra sarkallja őket. S korábbi "neoliberális" közgazdászként a válság kialakulása nyomán már arra figyelmeztessen, hogy a pénzpiacok nem nélkülözhetik az ellenőrzést, illetve az ezt célzó állami beavatkozást.
    Az őszinte és egyértelmű szavak embere, aki az elmúlt ötéves ciklusban kötelességének tartotta azt is, hogy országát a második világháborús múltból fakadó felelősségére, az antiszemitizmus, a fajüldözés és az idegenellenesség elleni leghatározottabb fellépésre is figyelmeztesse. De népszerűségét mégsem elsősorban az említetteknek, hanem emberségének és rendkívüli közvetlenségének köszönhette. Olyan államfő volt, aki nagy súlyt helyezett arra, hogy találkozzon az emberekkel, beszélgessen velük, meghallgassa őket. Elnöki filozófiája az odafigyelni, végiggondolni és ezt követően dönteni "cselekvési hármas" volt.
    Köhler - besszarábiai német szülők gyermekeként - 1943. február 22-én született az akkori német megszállás alatt álló Lengyelországban. A háború után a család Kelet-Németországba menekült, onnan pedig 1953-ban az akkori szövetségi köztársaságba, ahol Ludwigsburgban telepedett le.
     1969-ben közgazdászi diplomát szerzett. Szakmai karrierje gyorsan ívelt felfelé, a főbb állomások a szövetségi gazdasági minisztérium, majd a pénzügyminisztérium voltak, ahol az államtitkári posztig vitte. Német részről ő készítette elő a gazdaságilag legfejlettebb országok csúcsértekezleteit, s külföldön is felfigyeltek rá. 1998-ban az Európa Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnökévé választották - egy időben a volt magyar miniszterelnök, Németh Miklós főnöke is volt -, majd 2000-ben a Nemzetközi Valutaalap igazgatója lett. Tisztségéről 2004 márciusában lemondott, de csak azért, mert Németország államfőjévé jelölték, s májusban meg is választották.
    A szükséges változások, a reformok, s általánosságban a cselekvés híve, amit elődeit is felülmúló aktivitással képviselt az elmúlt öt évben. Érdemeit, bölcsességét, jó szándékát azok is elismerték, akik ellene szavaztak, s azt is elismerték, hogy a választással nemcsak Köhler, hanem Németország is nyert.