Írországra figyel az egész unió

Jóllehet a legfrissebb közvélemény-kutatások kedvező eredménnyel kecsegtetnek, Brüsszelben, a központi uniós intézményekben már hónapok óta idegesen tekintenek a referendum elé. Ennek egyik oka az, hogy a teljes EU-lakosság kevesebb mint egy százalékát kitevő ország súlyosan visszavetheti a 490 millió lakosú szervezet belső egységesedését. A másik ok: ír népszavazás egyszer már tört borsot az unió orra alá, ráadásul az elmúlt években több más referendum is keserű tapasztalatot hozott Brüsszelnek.

Korszerűbb működés

Az európai reformszerződés, mint ismeretes, korszerűsíti a 27 tagállamot tömörítő unió döntéshozatali mechanizmusát, emellett kötelezővé teszi a tagállamok számára az alapvető jogokról szóló EU-charta elfogadását és alkalmazását. Az eddigi féléves, soros elnökségek rendszere átalakul, a szerződés értelmében a tagállamok legfőbb vezetőit tömörítő Európai Tanács választja meg két és fél éves időszakra a tanács, illetve lényegében az EU elnökét. Az elnök fogja képviselni az uniót nemzetközi színtéren, s ő készíti elő az EU csúcsértekezleteit.

Egyesítik emellett az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, illetve a külkapcsolatok biztosának posztját. Az Európai Bizottság – az EU nem választott végrehajtó szerve, úgymond kormánya – a hatékonyság növelése érdekében 2014-től csökkenteni fogja biztosainak számát.

Nagyobb beleszólás

A Lisszaboni Szerződés növeli továbbá azoknak a területeknek a számát, amelyeken az Európai Parlament választott képviselőinek kell a tagállamokkal együtt jóváhagyniuk az EU új jogszabályait. Emellett a nemzeti parlamentek is beleszólást kapnak az EU jogszabályalkotásába. A szerződés új szavazási rendszert vezet be az EU döntéshozó intézményében.

Jogszabályok dzsungele

Mindezektől a változtatásoktól azt várják, hogy egyszerűsítik, gördülékenyebbé teszik az unióban a döntéshozást, egyszersmind követhetőbbé, érthetőbbé és izgalmasabbá a szervezet munkáját a lakosság felé. Az unióval szembeni ellenszenv egyik fő oka az, hogy Brüsszelt az átlagemberek jelentős része vízfejnek, jogszabálydzsungelnek tartja, és működését meg sem próbálja megérteni (ez a vélemény tükröződött a kudarccal végződött korábbi népszavazásokban is). A tervek egy része egyébként még csak alapelveiben állt össze, a részletek kidolgozása – bár a színfalak mögött már megkezdődött – a szerződés sikeres ratifikációja után zajlik majd le.

A szerződést eddig 16 tagállam ratifikálta. Két olyan tagország – Franciaország és Hollandia – is jóváhagyta már, amelyekben lényegében ugyanerről 2005-ben sikertelen népszavazást rendeztek. Igaz, hogy most mindkét országban csak a parlamentnek kellett rábólintania. Néhány más országban is akadnak még kételyek a dokumentummal kapcsolatban, köztük főleg Nagy-Britanniában és Csehországban, de mivel máshol nem kell népszavazást tartani, az igazi próbakőnek az ír referendumot tartják.

Veszteglés az unióban

A bizonytalan kimenetel és a feszült várakozás hónapok óta jelentős veszteglést okozott az EU munkájában. Nehogy az ír közvéleményt rossz irányban befolyásolják, látványos új kezdeményezéseket Brüsszelben már hónapok óta nem jelentettek be, és a szervezet munkájáról folytatott viták is visszafogottabbak, langyosabbak a megszokottnál. Különösen kesz?tyűs kézzel bánnak a zöld szigetiek számára legérzékenyebb ügyekkel: ilyen például a közös EU-költségvetés, hiszen Írország mindeddig az egyik legnagyobb haszonélvezője – és egyik legügyesebb kihasználója – volt az uniós támogatásoknak. Ilyen terület a mezőgazdaság és a halászat, valamint az adópolitika is, ezt illetően az írek is a hagyományos angolszász álláspontot, a Brüsszeltől való teljes függetlenség pozícióját vallják. Ráadásul olyan témákról van szó, amelyekben érdemi változásokra készülnek Brüsszelben: a költségvetés átfogó reform előtt áll, az agrártámogatások rendszere változóban van, és az adóügyi együttműködésben is többágú lehet az előrelépés, például az adóalap kiszámítási módjának uniós szinten tervezett harmonizációjával.

Forró ősz is jöhet Brüsszelben

Fel kell készülni ugyanakkor arra is, hogy a holnapi referendum után, ha az sikeres lesz, felgyorsulnak a folyamatok. Tekintettel a jövő nyári európai parlamenti választásokra és az Európai Bizottság újraválasztására, valamint a reformszerződés január elsejével remélt életbe lépésére, eseménydús, forró őszre kell számítani Brüsszelben és a tagországokban. Hozzátéve mindehhez azt is, hogy megkezdődött a felkészülés a 2011-es magyar EU-elnökségre (pontosabban a 2010–11-es spanyol–belga–ma?gyar elnökségi trióra).

Nincs alternatív terv

Brüsszelben eddig azt hangsúlyozták, hogy nincs alternatív terv arra az esetre, ha az írek többsége nemmel szavaz. Az unióban ez esetben alighanem egy megismételt szavazást igyekeznének elérni, arra viszont az ír kormány mutat kevés hajlandóságot. Figyelembe kell venni azt is, hogy – mint a nemzetközi ügyekben rendezett népszavazások legtöbbjét – a referendumot belpolitikai megfontolások is befolyásolhatják.

Brian Cowen új miniszterelnöknek ez lehet az első fontos politikai tesztje, és nem is akármilyen, hiszen a voksolás közel félmilliárd ember közeljövőjét befolyásolhatja. A legfrissebb felmérés szerint szoros eredmény várható: 42:39 arányban az igen áll nyerésre Írországban, más vélemények szerint viszont az utóbbi napokban erősödtek a szkeptikus hangok is.

Érdekes módon épp a tekintélyes brit Financial Times gazdasági napilap írta hétfői szerkesztőségi kommentárjában: a Lisszaboni Szerződésben semmi olyasmi nincs, ami sértené az ír érdekeket, vagy érdemben érintené az ír alkotmányt. Az írek rosszul tennék, ha elvetnék: ezzel Írország meggyengülne Európában, Európa pedig a világban. A lap szerint Írország több hasznot húzott az EU-tagságból, mint bármely más tagállam – talán Spanyolországot kivéve. Írország ma már nem a kivándorlók országa, a „kelta tigris Európa egyik nagy siker?sztorija”. (MTI, ú)