Hivatalosan is Fidel örökébe lép az öccse, Raúl Castro

A június elején 80. születésnapját ünneplő Raúl számára, aki mindig is Fidel árnyékában élt, 2006 júliusában jött el a nagy nap, miután bátyja egy váratlan egészségi probléma miatt kénytelen volt lemondani a hatalomról a mindig is majdani utódjának tekintett, 1959 óta a rezsim védelmi miniszteri tisztségét betöltő öccse javára.
Megfigyelők szerint amennyire szertelen és heves Fidel, öccse annyira föltűnés nélküli és türelmes. Apró lépésekkel került az "erős ember" pozíciójába, óvatosan eltávolítva az útból a régi elvtársakat. Mindig is ő volt az 1965-ben alapított Kubai Kommunista Párt második embere; a másodtitkári tisztséget rajta kívül soha nem töltötte be más.
Noha nem gondolnánk, a vaskos szemhéja miatt a "Kínai" becenéven emlegetett, kis termetű, szemüveges, vékony bajszú - bátyjával még az arcszőrzetben sem vetekedő - kisebbik Castro-fivér is tudja ököllel verni az asztalt. "Ha ellenségeinknek sikerülne eltávolítaniuk engem, mások, még radikálisabbak követnének" - jelentette ki Fidel Castro 1959-ben, mielőtt kinevezte öccsét helyettesének.
Azóta a két testvér történelmet írt azzal, hogy példátlan módon a csúcson is együtt tudott működni, ráadásul egy olyan ország élén, amely több mint fél évszázadon át dacolt a határaitól mindössze 150 kilométerre északra fekvő szuperhatalommal. Sok történész szerint részben ennek a Castro-fivérek közötti rendíthetetlen szövetségnek köszönhető, hogy a rendszer túlélte nemcsak az "imperialista ellenség" támadásait, hanem a nagy testvér, a Szovjetunió szétesését is.
A karizmatikus Fidel, a jövőbelátó stratéga mindig figyelt az elnyűhetetlen szervező Raúlra, aki türelmesen szőtte a rendszerhez hűek hálóját. "Fidel inspirálta, és fölsorakoztatta az embereket ideái mögé, eközben Raúl módszeresen építette azt a struktúrát, amelynek köszönhetően ezek az ideák sikerre jutottak" - írta 2005-ben megjelent könyvében Alan Latell, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt munkatársa.
E készség, az aprólékos szervezőmunka miatt bízta rá Fidel öccsére nagyon hamar a "forradalmi fegyveres erők" ügyeit.
Dagályos fivérével ellentétben a keveset beszélő, a médiát nemigen szerető Raúl ellensége a nyilvános szereplésekkor való rögtönzésnek. Zárkózottsága ugyanakkor nem akadályozta meg a fiatalabbik Castrót abban, hogy párbeszédet kezdjen az egyházzal, zsoldosoknak nevezze az ellenzéket, és akárcsak annak idején bátyja, ő sem hagy ki egyetlen alkalmat sem, hogy ostorozza "az amerikai imperialista ellenséget".