Házasság és válás az EU-ban

A jogharmonizáció az összes tagállamon belül még nem történt meg, ezért az egyes országokban más törvények és más szabályok vannak érvényben. Ebből adódóan egy uniós házasság, vagy válás hónapokig elhúzódó folyamat is lehet.

A házasság esetén talán egyszerűbb a helyzet, mivel az adott országban a külföldi fiatalnak két okmányt kell beszereznie. Ha a két házasodni vágyó egy harmadik országban szeretne frigyre lépni, mindkettőjükre hasonló szabály érvényes. Ezeket a dokumentumokat a legtöbb esetben az adott országban lévő nagykövetség vagy konzulátus kiadja. Néhány ország esetében, mint például Olaszország (az olaszok a leggyakrabban házasodnak ebben a régióban), ez a dokumentum nem beszerezhető az olasz nagykövetségen. Ha például Szlovákiában szeretne házasságot kötni egy szlovák és egy olasz állampolgár, el kell utazniuk Rómába az ottani szlovák nagykövetségre, majd az olasz fél szülővárosában beadni a házassági kérelmet, és csak ezután indítható el a Szlovákiában zajló ügyintézés. Mivel a legtöbb dokumentumra kéthetes várakozási idő van, ezért az ügyintézés ilyen esetben két-három hónapot is igénybe vehet.

Aki ezek után válni mer, további problémákkal néz szembe. A vegyes házasság felbontása zűrzavaros helyzetet eredményezhet a vagyonmegosztás kérdésében, másrészt a gyermekelhelyezési, -láthatási és -tartási ügyekben is adódhatnak nehézségek. Az egyik szülő gyakran vádolja gyermekrablással a másikat, és az egyik országban született döntést nem mindig tekinti magára nézve kötelezőnek a másik fél. Ráadásul néhány országban olyan rendelkezések ismertek, amelyeket a törvénykezésünk nem ismer. Ilyen például Olaszországban a házastársi-tartásdíj, amely az elvált férjet nemcsak a gyerek eltartására, hanem a volt felesége eltartására is kötelezi.

Az Európai Unió jogalkotása tagállamainak családjogi törvényeit nem érinti. A vonatkozó közösségi rendelet kizárólag olyan kérdéseket szabályoz, hogy mely EU-tagállam bíróságai járhatnak el valamely családjogi ügyben, illetve azt, hogy az egyik tagállam bíróságának ilyen ügyben hozott határozatát a másik tagállamban milyen feltételekkel ismerik el.

A házasság utáni vagyonmegosztással kapcsolatban még nincs közösségi szabályozás. Talán éppen ezért az utóbbi időben egyre elterjedtebb szokás, hogy a vegyes házasságot kötő párok (is) házassági szerződést kötnek. Sehol nem kötelező ilyen megállapodást bemutatni, ám minden ország elismeri az ilyen szerződést. A válással végződő házasságoknál a szerződés egyszerűbbé teszi a vagyonmegosztást. Az itteni félnek egyébként meglepetést okozhat, hogy határainkon túl sok helyen nem tekintik automatikusan közös vagyonnak azt a gyarapodást, amelyet a házaspár közös élete során szerzett. Amíg a beígért EU-szabályozás megszületik, mindenképpen hasznos a házassági szerződés: segítségével a felek világosabban látják, mi vár rájuk a kapcsolat felbontásakor.

Az új családtagok automatikusan jogosultak a partner szülőhazájának juttatásaira. Egy új kezdeményezés alapján, amelyet várhatóan 2006-ig elfogadnak, minden uniós polgár jogosult a letelepedésre, ha öt évet élt bármely uniós országban. Letelepedés esetén a családtagok ugyanúgy megkaphatják a további kedvezményeket, juttatásokat. ĺgy például igénybe vehető az orvosi ellátás vagy az ingyenes iskola de akár az özvegyi nyugdíj is.

Különleges színfoltjai a sokszínű Európának a melegházasságok. Ilyen esetben a házastársi jogok gyakorlása problémás, mivel Dániában vagy Belgiumban jogilag elfogadott a homoszexuális házasság, ám Olaszországban, Görögországban, de Magyarországon és Szlovákiában egyaránt ismeretlen. Ebben az esetben a házastársnak a legtöbb uniós országban le kell mondani házastársi jogairól. (kb)