Francis Ford Coppola 75 éves

Coppola nemcsak a film világában alkotott maradandót, hanem irodalmi magazint is alapított, szállodát üzemeltet, emellett elismert borász.

    Az olasz bevándorló családból származó Coppolát kiskorában gyermekbénulása hosszabb ideig ágyhoz kötötte (még ma is enyhén biceg), ekkor az olvasás és a tévénézés mellett bábszínházzal szórakoztatta magát. A művészet iránt felépülése után is rajongott, tubajátékosként még zenei ösztöndíjat is nyert. Első "filmjét" tízévesen forgatta apja kamerájával, pályaválasztásához a végső lökést Eizenstein Október című némafilmje adta.

    A Kaliforniai Egyetem filmszakán diplomázott, egy forgatókönyvéért még hallgatóként elnyerte a Samuel Goldwyn díjat. Szakmai gyakorlatra kis költségvetésű filmek - többségük pornó és horror - forgatásán tett szert, ahol a forgatókönyvírástól a vágáson át a hangfelvételig minden az ő feladata volt. Huszonhárom éves volt, amikor saját forgatókönyvéből néhány nap alatt elkészítette első filmjét Dementia 13. címmel, a forgatáson ismerte meg feleségét. 1968-ban megfilmesítette a Szivárványvölgy című Broadway-musicalt Fred Astaire-rel és Petula Clarkkal a főszerepben, az ezt követő Az esőemberek nagydíjat nyert a San Sebastian-i filmfesztiválon. 1969-ben George Lucas társaságában produkciós céget alapított, az ő bábáskodásával született Lucas első két játékfilmje, a THX 1138 és az American Graffiti. (Lucas hálából később barátjáról mintázta Han Solót a Csillagok háborújában.) Coppola első Oscar-díját 1970-ben A tábornok című film forgatókönyvéért kapta.

    1972-ben mutatták be A Keresztapát, amelynek forgatókönyvét is ő írta Mario Puzo tabukat megtörő, az amerikai olasz maffia életét bemutató bestselleréből. A maffiózó Corleone család története három Oscar-díjat nyert el, Coppola ismét a forgatókönyvért járót vehette át. A filmnek két folytatása készült 1974-ben és 1990-ben, a hat Oscar-díjat begyűjtő A Keresztapa 2. rendre bekerül minden idők legjobb filmjei közé. A második részért Coppola a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb forgatókönyvnek járó díjat is átvehette - ez addig csak Billy Wildernek sikerült, aki 1960-ban a Legénylakással nyert a három nagy kategóriában. Ennek fényében nehezen érthető, hogy Copopola nemrégiben azt mondta: megbánta, hogy folytatta az első filmet.

    Az 1974-es, alig titkoltan Antonioni Nagyítása által ihletett Magánbeszélgetés főszereplője - nem főhőse - egy paranoiás hivatásos lehallgató ügynök, a film a magánszféra sérthetetlenségét is boncolgatta. Coppola öt évvel később vágott bele az Apokalipszis most elkészítésébe, Joseph Conrad A sötétség mélyén című kisregényét a vietnámi háborúra adaptálva. A kaotikus, minden idő- és költségkeretet túllépő forgatás során a stábnak a parádés szereposztás (Marlon Brando, Dennis Hopper, Martin Sheen, Robert Duvall) ellenére sok nehézséggel kellett megküzdenie, a forgatás minden idő- és költségkeretet túllépett. Az eredmény mestermű, a háborús téboly és az abszurditás megjelenítésében nehezen túlszárnyalható alkotás lett, amelyről Coppola így nyilatkozott: "ez a film nem Vietnámról szól, ez a film maga Vietnám".

    Coppola a nyolcvanas években készített filmjeiben olyan sztárokat indított útnak, mint Tom Cruise, Matt Dillon, Emilio Estevez, Nicolas Cage. Az évtized közepén forgatta a Gengszterek klubját, amelyet történelmi visszaemlékezésnek szánt a jazzkorszak Harleméről. Későbbi munkái közül jelentősebb Bram Stoker Drakulájának filmvászonra vitele, 1997-ben John Grisham Az esőcsináló című regényét filmesítette meg. 2007-ben tíz év hallgatás után jelentkezett a filozofikus és személyes Youth Without Youth című filmmel, amely vegyes fogadtatásban részesült. Ezután fekete-fehér lírai alkotást forgatott Tetro címmel egy olasz testvérpárról, 2011-ben került a mozikba a Twixt című művészi horrorfilmje.

    Coppola igazi olaszként mindig igyekezett családtagjainak is lehetőséget adni. Nővére, Talia Shire szerepelt a Keresztapa-trilógiában, a második rész zenéjéért apja, Carmine Coppola Oscar-díjat kapott. A család harmadik generációja is nyert Oscar-díjat, Sofia lánya az Elveszett jelentés forgatókönyvéért, unokaöccse, Nicolas Cage a Las Vegas, végállomás legjobb főszereplőjeként.

    Az ötszörös Oscar-díjas Coppola 2011-ben átvehette a tiszteletbeli Oscar-díjként számon tartott Irving G. Thalberg Emlékdíjat, tavaly a művészet Nobel-díjaként emlegetett japán Praemium Imperiale kitüntetést kapta meg.

    A sokoldalú filmes ma már jobbára produceri munkát végez, ilyen minőségben működött közre Jack Kerouac Úton című regényének megfilmesítésében, illetve lánya több rendezésében (Elveszett jelentés, Marie Antoinette, Lopom a sztárom).    

Coppola a film világától távol eső területeken is aktív: irodalmi magazint alapított, több országban is régi épületeket ment meg, amelyekben - sokszor nem kis átalakítást követően - elegáns szállodákat alakít ki (szerinte egy hotelt megnyitni sokban hasonlít egy filmforgatáshoz), szőlőbirtoka van többek közt Olaszországban, saját boraival is ismertséget és elismertséget szerzett.

(Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga.)