Francia és orosz érdekek Irakban

Párizs. Az iraki háború elkerülését közösen támogató Párizs–Moszkva tengely egyik tartóeleme nyilvánvalóan a közös gazdasági érdek. A világ második legnagyobb olajkészletével bíró Irakban a francia TotalFinaElf és az orosz Lukoil vállalatok a bizonyított olajvagyon egynegyedének kitermelésére kötöttek koncessziós szerződéseket. A párizsi Le Monde-ban közölt elemzés szerint a 112 milliárd hordóra becsült feltáratlan nyersolajkészlet megszerzéséért ádáz versenyfutás zajlik a világ mintegy 40 nagyvállalata, köztük az amerikai óriáscégek részvételével, de a rajt legjobban a francia és az orosz vállalatnak sikerült. Ha viszont egy Bagdad elleni háború alapjában átrendezné az erőviszonyokat a közel-keleti országban, a végeredmény az embargó megszűnésekor kiszámíthatóan privilegizált helyzetbe hozná az érdekelt amerikai óriáscégeket riválisaikkal szemben. Az Irakkal határos Kuvaitban hídfőállásokat szerzett amerikai ExxonMobil és Chevron Texaco ugrásra készen áll, hogy az eddig tiltott határvonalat átlépve rátenyereljenek a feltáratlan nyersolajkincsre. Az iraki földben rejtőző folyékony aranyból 35 milliárd hordó közvetlenül kitermelhető attól a perctől, hogy megszűnik az érvényben lévő embargó. Adam Sieminski, a Deutsche Bank szakértője az intézmény októberi elemzésében úgy vélekedett, hogy az iraki rezsim a gazdasági megfontolások elé helyezte politikai célkitűzéseit, amikor több milliárd dolláros koncessziós szerződéseket kötött francia és orosz cégekkel a feltáratlan olajmezők majdani kiaknázásáról. Iraknak ezekkel a vonzó szerződésekkel sikerült egy táborba terelnie Párizst, Moszkvát, sőt Pekinget, a Biztonsági Tanács állandó tagjait. A kérdés most az, hogy az amerikaiak teljesen át tudják-e rajzolni a térség politikai térképét. Ha ugyanis a közel-keleti ország nem kerül teljesen idegen gyámság alá, az embargó megszűnésekor nincs ok arra, hogy az érvényes szerződésekkel rendelkező (orosz és francia) cégek ne kapják meg az őket megillető részt az olajkitermelésből.