Európaiság és nemzeti identitás

Mindezt az az elemzés állapítja meg, amelyet a Magyar Gallup Intézet készített, összevetve a Standard Eurobarométer idei adatait és a Gallup által végzett idei vizsgálatok eredményeit.

A magukat csakis a saját nemzetiségükkel meghatározók aránya a 2004-ben csatlakozók közül Magyarországon és Észtországban a legmagasabb (39%). A tagországok közül az Egyesült Királyságban képviselik a legnagyobb arányt a csakis nemzeti identitásúak (64%). Ha együtt vizsgáljuk azokat, akik csakis nemzeti identitásúnak látják magukat, és azokat, akik nemzeti és európai identitásúnak is egyben (a nemzetit sorolva az első helyre), a csatlakozó országok átlaga (87%) meghaladja a tagországokét (84%). A hangsúlyosan nemzeti identitásúak aránya így is Magyarországon a legmagasabb (92%).

A 28 ország közül egyedül Magyarországon nem tekinti magát senki csakis európainak. Magyar és európai identitásúnak és európai és magyar identitásúnak együttesen a magyar lakosság 59 %-a vallja magát.

Szlovákiában csak nemzeti identitásúnak a megkérdezettek egynegyede vallotta magát, az ország lakosságának 49%-a nemzeti és európai identitást is megjelölt a válaszok között, csak európai identitása pedig a válaszadók 6 százalékának van.

Vizsgálatuk során a kérdezőbiztosok egyebek közt azt is megkérdezték, hogy „A közeli jövőbe tekintve Ön saját magát csakis szlováknak, vagy szlováknak és európainak, vagy európainak és szlováknak, vagy csakis európainak tekinti? Ugyanezt a kérdést tették fel a kérdezőbiztosok – a „szlováknak” szó helyébe a megfelelő nemzet nevét téve – az Európai Unió 15 tagországban és a többi 12 tagjelölt országban.

A tagjelölt országok Eurobarométere kutatás legújabb vizsgálata szerint az Európai Unió 15 tagországának átlagában nagyobb arányban vannak a magukat csak nemzeti identitásúnak tekintők, mint a 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt ország átlagában – sőt, mint egyenként bármelyikben. A magukat csakis nemzeti identitásúaknak (és nem európainak) tekintők aránya a most csatlakozó tíz ország egyikében sem éri el a jelenlegi tagországok együttes átlagában tapasztalt 40 százalékot.

A 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt ország közül Magyarországon és Észtországban a legmagasabb (39 százalék) a magukat csakis a saját nemzetiségükkel meghatározók aránya, vagyis azoké, akik semmilyen formában nem nyilatkoztak európai identitásról. Ez az érték csak 1 százalékponttal marad el az európai uniós átlagtól, és pontosan akkora, mint a közeljövőbeli, a 2004-es csatlakozással 25 tagúra bővülő Európai Unió átlaga.

E tíz ország közül Cipruson és Szlovákiában a legalacsonyabb a csakis nemzeti identitásról vallók aránya (25-25 százalék).

A 2004-ben csatlakozók „középmezőnyének”, a többi hat országnak a sorrendje ebből a szempontból a következő: Csehország (37%), Litvánia (35%), Lengyelország és Szlovénia (32-32%), Lettország (31%), Málta (30%).

A jelenlegi tagországok nagyjából három csoportba sorolhatók aszerint, hogy a közeli jövőre gondolva polgáraik milyen arányban jellemzik magukat csakis saját nemzeti identitásukkal, és semmilyen mértékben sem európai identitásúnak.

A legnagyobb arányt az Egyesült Királyságban képviselik a csakis nemzeti identitásúak: 64 százalék – ez a lakosság közel kétharmada.

Ha együtt vizsgáljuk azokat, akik a közeljövőbe tekintve csakis nemzeti identitásúnak látják magukat, valamint azokat, akik nemzeti és európai identitásúnak is egyben, de e kettő közül a nemzetit sorolják az első helyre, némileg más képet látunk.

A 2004-ben csatlakozó tíz tagjelölt ország összevont átlaga (87 százalék) ebben az esetben már meghaladja a jelenlegi EU-tagországok összevont átlagát (84 százalék).

Más az egyes országok sorrendje is ebben az esetben. Az Európai Unió jelenlegi 15 tagországa közül az Egyesült Királyság így már nem az első, hanem a „középmezőnyben”, a hetedik helyen szerepel. A nem csupán kizárólagos, de mindenképpen hangsúlyos nemzeti identitás szempontjából ugyanis Finnország, Görögország és Svédország áll az élen, egyaránt 94-94 százalékkal.

A sort Luxemburg zárja, 66 százalékkal. Vagyis azt láthatjuk, hogy a nem csupán a kizárólagos és a mindenképpen hangsúlyos nemzeti identitást együtt tekintve az Európai Unió valamennyi jelenlegi tagországában a lakosság legalább kétharmadáról mondható el, hogy erős a nemzeti identitása.

A 2004-ben csatlakozó tíz országban magasabb az erős nemzeti identitásúak aránya. Ezek között az országok között az önmagukat csakis nemzeti identitással és a hangsúlyos nemzeti és mellette európai identitással is meghatározók együttes aránya Lettországban és Szlovákiában a legalacsonyabb (72, illetve 74 százalék), de mindkét érték magasabb, mint az EU-ban legalacsonyabb értéket felmutató Luxemburgé.

Magyarország a nemzeti identitás erősségét így vizsgálva is az első helyen áll a tíz csatlakozó ország között, de most nem Észtországgal, hanem Lengyelországgal osztozik az első helyen (92-92 százalék). Ez az arány akkora, mint az EU-ban ebből a szempontból negyedik helyen álló Portugáliában.

A magukat kizárólag európaiaknak vallók aránya Luxemburgban a legmagasabb: minden ötödik luxemburgi, vagyis a lakosság 20 százaléka válaszolt így a kérdésre. Ez olyannyira kimagasló érték, hogy a sorrendben utána következő arány mindössze 6 százalék – ezt öt országban is mért érték. Eszerint a közeli jövőre gondolva valamivel több, mint minden tizenhatodik megkérdezett csakis európainak tekinti magát Belgiumban, Franciaországban, Görögországban és Németországban, továbbá Szlovákiában (a tagjelölt országok közül itt volt a legmagasabb ez az arányszám).

A vizsgált huszonnyolc ország közül Magyarország volt az egyetlen, ahol senki sem mondta, hogy a közeli jövőbe nézve saját magát csakis európainak tekinti. Magyar és európai identitásúnak és európai és magyar identitásúnak együttesen a magyar lakosság 59 százaléka vallja magát.

Az átlagokat nézve a 2004-ben csatlakozó tíz országban a lakosság 2 százaléka, a további három tagjelölt országban (Bulgáriában, Romániában és Törökországban) 3, az EU jelenlegi tizenöt tagországában 4 százalék tekinti magát csakis európainak. (gallup, ú)