Európaiak a számok tükrében

Az Eurostat felmérése szerint tavaly igen csekély mértékben, 0,3 százalékkal nőtt az EU összlakossága, amely idén január 1-jén 379 millió fő volt. A jövőre csatlakozó tíz országban ugyanakkor átlagosan 0,1 százalékkal fogyott a népesség, és a második legnagyobb mértékű csökkenés – Lettország (-6,1 ezrelék) után – Magyarországon következett be (-2,2 ezrelék).

A tagállamok közül a legnagyobb mértékű gyarapodást ĺrországban (15,2 ezrelék) és Luxemburgban (9,5 ezrelék), a legalacsonyabbat pedig Németországban (1,2 ezrelék) és Olaszországban (1,4 ezrelék) mérték. A csatlakozók közül csak Cipruson (14,5 ezrelék), Máltán (6,7 ezrelék) és Szlovéniában (0,5 ezrelék) nőtt a lakosság lélekszáma.

Összességében a jelenlegi EU a világ tavalyi népességgyarapodásának a 2 százalékát képviseli, s 379 milliós lakosságával messze elmarad Kína (1,283 milliárd) és India (1,042 milliárd) mögött, bár továbbra is megelőzi az Egyesült Államokat (289 millió).

Ugyanakkor az uniós népesség tavalyi növekedése mintegy háromnegyed részben a nettó bevándorlásból fakadt; a természetes növekedés mértéke már 1989 óta elmarad ez utóbbi ütemétől. Az Egyesült Államok ezzel szemben az unióénál háromszor nagyobb, 0,9 százalékos növekedést regisztrált, amelynek csaknem kétharmadát a természetes növekedés adta. Tavaly Franciaország, ĺrország, Hollandia és Finnország kivételével a nettó bevándorlás valamennyi tagállamban meghaladta a természetes szaporulat rátáját (az ezer lakosra jutó születések és halálozások számának a különbségét), amely ĺrországban (7,9 ezrelék), valamint Franciaországban és Hollandiában (egyaránt 3,7 ezrelék) volt a legmagasabb. Németországban, Olaszországban és Görögországban viszont negatív értéket mutatott, ami azt jelenti, hogy bevándorlás nélkül ezeknek az országoknak a lakossága csökkent volna. A pozitív nettó bevándorlás jelensége már az újonnan csatlakozó országokra is jellemző: Lengyelország, Lettország és Litvánia kivételével valamennyiüknél megfigyelhető.

Az Európai Unió a 2002-es adatok szerint 3,2 millió négyzetkilométernyi területen – az európai földrész egyharmadán – helyezkedik el, mintegy 378 millió ember, a kontinens lakosságának több mint fele, a világ népességének 6,2 százaléka él itt. Ugyanezen a területen élt 1938-ban a világ lakóinak 12 százaléka.

A népesség száma az 1990-es évektől 14 millióval nőtt, számottevő részét tette ki a nemzetközi vándorlás.

A természeti-földrajzi tényezőtől nagy mértékben függő népsűrűség – az egy négyzetkilométerre jutó lakosok száma – az unióban jelenleg átlagosan 117. A legnagyobb népsűrűségű ország Hollandia 387-es, Belgium 336-os, a legritkábban lakott Finnország 15-ös, valamint Svédország 20-as mutatóval.

Az unióban a hetvenes években 100 nőre 197 gyermek születése jutott, ez 2001-re 147-re csökkent. A csökkenés valamennyi tagországban bekövetkezett. A mutató értéke ĺrországban a legmagasabb, 198, s Olaszországban a legalacsonyabb, 124.

Az Európai Unóban a nők helyzetének változásával – a tanulás és a női munkavállalás elterjedésével – az anyák egyre később szülik meg első gyermeküket. Az anyák átlagos kora az elsőszülöttek világrajövetelekor az 1960-as 28 évről a kilencvenes végére 29 évre emelkedett.

A férfiak születéskor várható átlagos élettartama 2001-ben az unióban 75,4 év, a nőké 81,6 év volt. Jelenleg az EU-tagországokban a férfiak 9,9 évvel, a nők 11,5 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak, mint elődeik 1950-ben.

A fiú újszülöttek életkilátása az unión belül a legmagasabb Svédországban, 77,5 év, továbbá Olaszországban 76,7 év, Ausztriában 75,9 év. A lányoké Franciaországban 83 évet, Spanyolországban és Olaszországban 82,9 évet tesz ki. A legalacsonyabb a férfiak születéskor várható átlagos élettartama ĺrországban, illetve Dániában, 73, illetve 74,3 év, a nőké Dániában és Portugáliában, 79, illetve 80,3 év.