Elkészült a harccsoportok rendszere

A mai világban egy ilyen szuperkatona felszerelése – a legkorszerűbb elektronikus kiegészítőkkel együtt – több millióba is kerülhetTASR-felvétel)Az uniós harccsoportok 2009-ig szóló készültségi rendszere azt jelenti, addig immár minden időszakra megvannak azok az alakulatok, amelyek riadókészültségben várják majd az esetleges bevetési parancsot. Ezt a napokban jelentették be az EU-tagállamok védelmi miniszterei Brüsszelben. Az új rendszer szerint 2007 elejétől minden félévben két ilyen alakulatnak kell majd riadókészültségben állnia, arra készülve, hogy az Európai Unió egy időben akár két válsághelyzetben is beavatkozhasson.

A harccsoportok létrehozásának tervét eredetileg Franciaország és Nagy-Britannia vetette fel, még 2003 végén. Az elképzelés szerint ezek olyan, 1500–1500 fős alakulatok lennének, amelyek a beavatkozásról szóló EU-döntés után 15 napon belül bevethetők az adott hadszíntéren. Addig – de legfeljebb néhány hónapig – látják el feladatukat, amíg fel nem váltják őket az általában lassabban szerveződő ENSZ-békefenntartók.

Az EU az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy ne csak gazdaságilag, de a külügyekben, sőt biztonságpolitikai téren is nagyobb szerepet játszhasson a világban, s ez a koncepció e politika részét alkotja. Ez a törekvés azonban elég kockázatos: az EU-nak, amely már így is számos válsággal küzd – saját lakosságának fokozódó kiábrándultságától kezdve az uniós alkotmány kudarcán át a keretköltségvetés ügyében a tagállamok közt dúló ádáz vitákig –, sokak szerint inkább ezek megoldására kellene összpontosítania, nem pedig a biztonságpolitikai területre. Hiszen már eleve ott van a NATO, ráadásul néhány kivételtől eltekintve ugyanazokkal a tagállamokkal. (Több NATO-ország, mindenekelőtt az USA nem egyszer óvott már a fölösleges, pénzpocsékló rivalizálástól.) Ráadásul a harccsoportok létrehozásakor kialakult rendszer, az, hogy az ilyen alakulatok jelentős részét több ország közösen állítja fel, politikai szimbólumként hasznos lehet, hiszen az együttműködést példázza, de a katonai hatékonyságot csökkenti. S végül az ilyen alakulatok bevetését nehezíti az is, hogy hiába van egy harccsoport riadókészültségben, ha egy válság miatt hirtelen be akarják vetni, a kitűzött feladathoz az egységet felállító összes ország vezetésének hozzá kell járulnia – azaz a „gyorsreagálású” jelzőt sok brüsszeli katonai szakértő némi fenntartással kezeli.

A Pozsony és Prága által két hete aláírt megállapodás a közös alakulat létrehozásáról kimondja: az egység az unió zászlaja alatt hatezer kilométer távolságig bárhol bevethető a világban, kivéve a trópusokat és a sarkvidéket. Bár – mint Karel Kühnl cseh védelmi miniszter nyilatkozta –, az is lehetséges, hogy az alakulat hadra foghatóságának időpontjáig, azaz 2009-ig olyan képességű egységet sikerül alakítani, amelynél az említett korlátozásokra már nem lesz szükség. A probléma a szlovák oldalon van, Juraj Liška tárcavezető beismerte, technikailag a jelen pillanatban nem vagyunk erre felkészülve. Csehország azt is reméli, Szlovákia a jövőben nagyobb mértékű hozzájárulásra is képes lesz annál, mint amennyit most fel tudott ajánlani. A harccsoportot 1600 fősre tervezik, és Pozsony ehhez 300 katonával – elsősorban utászokkal és vegyvédelmi szakértőkkel – járulna hozzá. Nem mellékes: Kühnl szerint az alakulatnak a felkérést követő tíz napon belül bevethető állapotban kell majd lennie.

Liška szerint nem jelent majd gondot, hogy 2010-től Szlovákiának részt kell vállalnia egy másik nemzetközi alakulatban is a németekkel, lengyelekkel litvánokkal és lettekkel együtt. Ő nem tart attól, hogy fölösleges duplicitás alakulna ki a NATO és az EU újonnan létrehozandó erői között. Nem egyszer bírálták már az uniót azért, mert válsághelyzetekben képtelen az önálló beavatkozásra, túlságosan a NATO-ra hagyatkozik. (euroinfo.sk, mti)