Elhunyt Habsburg Ottó

IV. Károly fiát németországi otthonában, a Starnbergi-tó partján fekvő Pöckingben érte a halál. "Békésen elszenderült" - közölte az elhunyt egy munkatársa a német hírügynökséggel.
Habsburg Ottót hét gyermeke, 22 unokája és két dédunokája gyászolja. Felesége, Regina tavaly halt meg.

Habsburg Ottó életrajza
Hivatalos neve Németországban Otto von Habsburg volt, míg Ausztriában Otto Habsburg-Lothringen néven szerepelt, mert a nemesi címek és az erre utaló "von" szócska használatát tiltja az osztrák alkotmány. (Teljes neve egyébként Franz Josef Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix René Ludwig Gaetano Pius Ignatius von Habsburg-Lothringen volt.)
Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó trónörököse 1912. november 20-án született az alsó-ausztriai Reichenauban. Apja az 1916-ban megkoronázott IV. Károly (osztrák császárként I. Károly), anyja Zita pármai hercegnő volt. 1916-ban, négyévesen szerepelt először a nyilvánosság előtt I. Ferenc József temetésén, majd apja, Károly koronázásán. Az első világháború elvesztése után, 1918 novemberében Ausztria köztársaság lett, 1919-ben törvény mondta ki a dinasztia azon tagjainak száműzetését és vagyonuk elkobzását, akik nem mondtak le trónigényükről. A magyar koronáról Károly 1918. november 13-án mondott le, majd november 16-án a Nemzeti Tanács kihirdette a köztársaságot. Az uralkodó 1921-ben két sikertelen kísérletet is tett Magyarországon a restaurációra, ezután az antant Madeirára száműzte a családot, ahol Károly 1922-ben meghalt. Örököse az elsőszülött Ottó lett. A baszkföldi Lequetóban telepedtek le, ahol Ottót osztrák és magyar tanárok tanították, s a horvát nyelvet is elsajátította. 1929-ben Belgiumba költöztek, ahol a leuveni egyetemen tanult állam- és társadalomtudományt, 1935-ben doktorált.
Aktív szereplője volt a XX. század történelmi eseményeinek: a II. világháború idején nagyrészt az Egyesült Államokban, Belgiumban, Franciaországban élt. Hazafiként tiltakozott az Anschluss - Ausztriának a hitleri harmadik birodalomba való bekebelezése - ellen, és szembefordult a nácizmussal, több ezer zsidónak segített elmenekülni Európából. Ausztria csak 1966-ban engedte be, miután 1961-ben lemondott minden trónigényéről, és vállalta, hogy nem folytat politikai tevékenységet.
Habsburg Ottó igazi européer volt, lelkes szószólója az egységes Európa gondolatának. 31 éven át volt elnöke a Páneurópai Uniónak, s haláláig annak tiszteletbeli elnöke. A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) képviselőjeként 1979-től húsz éven át volt tagja az Európai Parlamentnek, 1989-től a testület magyar ügyekkel foglalkozó delegációjának elnökeként egyik szervezője volt a magyar-osztrák határon rendezett 1989. augusztusi "páneurópai pikniknek", amely során 700 keletnémet jutott át Ausztriába.
Több nyelven, köztük magyarul is kiválóan beszélt, és négy ország - Németország, Ausztria, Horvátország és Magyarország - állampolgára lett. Magyarországon 60 település választotta díszpolgárává. Hét nyelven közel 30 könyve jelent meg történelmi, politikai és társadalompolitikai témákban, többek között őséről, V. Károly császárról. Számos akadémia választotta tagjává, a pécsi és a budapesti tudományegyetem pedig díszdoktorává.
1951-ben vette feleségül Regina szász-meiningeni hercegnőt, aki tavaly halt meg. Öt lányuk és két fiúk született, a család 1954-től a München melletti Pöckingben lakott. Leszármazottai a világ különböző részein élnek, Spanyolországtól Svédországon át egészen Örményországig, közülük Habsburg György magyar állampolgár, a Magyar Vöröskereszt elnöke.
Habsburg Ottó ifjú trónkövetelőből idős korára európai léptékű politikus lett. Belátta, hogy a monarchiák és dinasztiák kora lejárt, a népek és országok együttműködése a lényeges; ennek felismerésében sokat segítette a fasizmussal szembeni küzdelme. Tisztán látta korunk politikai és gazdasági kérdéseit, publicisztikája részletesen elemezte azokat.
(Az MTI-Sajtóadatbank ismertetése a politikus életútjáról)

(Frissítve: 10:07)