Éhségháborúval kell szembenézn

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank tavaszi közgyűlésén elhangzott beszámolók hajmeresztő jövőképet festettek a résztvevők és a nagyközönség elé. Az utóbbi két évben világszerte jelentősen nőtt az alapvető élelmiszerek ára, s ezáltal a legfejletlenebb országokban legalább 100 millió embert fenyeget a nyomorszintre való lecsúszás veszélye – figyelmeztetett Robert Zoellick, a Világbank igazgatója.

Lázító nyomor

A nyomor szülte elkeseredés pedig könnyen csaphat át éhséglázadásba, sőt éhség vezérelte háborúba – hangoztatta Dominique Strauss-Kahn IMF-vezérigazgató a washingtoni közgyűlésen. A francia szakember emlékeztetett a közelmúltban több országot – Haitit, Egyiptomot, Elefántcsontpartot, Mauritániát, Kamerunt, Madagaszkárt, Etiópiát, a Fülöp-szigeteket, Indonéziát – megrázó erőszakos tiltakozásokra, amelyeket mindenütt az élelmiszerárak drasztikus növekedése váltott ki. Ez utóbbi főként a legszegényebb rétegeket sújtja: jövedelmüknek immár 70–75 százalékát viszik el a betevő falatra fordított kiadások, így másra jóformán alig marad pénzük.

Az eddigi legélesebb figyelmeztetés az április elején Haitin kirobbant éhséglázadás volt. Az amerikai félteke legszegényebb országának számító szigeten az utóbbi 12 hónap alatt a háromszorosára drágult az alapvető élelmiszernek számító rizs piaci ára. Kambodzsában, amely a jelentős rizstermelő országok közé tartozik, a drágulás mértéke csaknem 100 százalék volt ugyanezen időszakban. Ez késztette a helyi kormányt arra, hogy – követve India és más államok példáját – kiviteli tilalmat rendeljen el a rizsre.

Nagy vitákat gerjesztett a tavaly júniusi EU-csúcson – Berlin ösztönzésére – elfogadott terv, amelynek értelmében az unió országaiban 2020-ig 10 százalékra kell emelni az üzemanyagokhoz kevert, növényi eredetű benzin és gázolaj arányát. Ez ugyanis csak az élelmezési célt szolgáló gabonafélék termőterületének a rovására érhető el, ami tovább növelné a búza, rizs és kukorica hiányát a világpiacon, újabb árrobbanást idézve elő.

Az EU másként látja

A harmadik világ országait aggodalommal eltöltő távlatokat Brüsszelben másként látják, igaz, az unióban sem beszélhetünk egységes véleményről. Az EU-nak nem kell lelkiismeret-furdalást éreznie – hangoztatta nemrégiben Mariann Fischer Boel agrárügyi biztos szóvivője. Szerinte nem fenyeget az a veszély, hogy a gabonafélék termesztésén belül a bioüzemanyag gyanánt hasznosított növények felé tolódik el a súlypont. „Európa elvileg képes arra, hogy a 10 százalékos arány elérése érdekében szükséges bioüzemanyagot szolgáltató gabonaféléket saját tagországaiban állítsa elő. A már művelés alatti agrárterületek jobb kihasználása mellett jócskán akadnak növekedési tartalékok” – állította a brüsszeli szóvivő. Egyben utalt arra, hogy Lengyelország, Bulgária, Románia területén hatalmas területek hevernek ma még parlagon, amelyeket bioetanolt szolgáltató gabonafélék termesztése céljából lehetne (és kell is) művelés alá vonni.

Az EU nemcsak a légkör védelmében számít éllovasnak, hanem a harmadik világ országinak nyújtott fejlesztési segélyek terén is. Tavaly például 46,1 milliárd euróval segítette a Föld legszegényebbjeit – ez az EU-államok összesített GDP-je 0,38 százalékának felelt meg. A brüsszeli bizottság keveselli ezt a számot, ezért felszólította a tagországokat, nyúljanak mélyebben a zsebükbe, hogy elérhető legyen a 2010-re kitűzött cél: a teljes GDP 0,56 százalékát kitevő összeg fejlesztési segélyként való átutalása a rászoruló országoknak.

Tisztességtelen gazdagok

Az uniót azonban nem csupán a Föld légkörének védelmét szolgáló akciók hozzák kényelmetlen helyzetbe. Ott vannak a hatalmas agrárszubvenciók, amelyek az uniós költségvetés tekintélyes hányadát emésztik fel, s évente 50 milliárd eurót tesznek ki. A fenti összeg egy részét azért fizeti ki Brüsszel, hogy az európai parasztok fölösleges agrártermékei dömpingáron jelenjenek meg a világpiacon, agyoncsapva az ázsiai, afrikai gazdálkodók áruit. A tisztességes kereskedelem jelszó ma még kivétel Földünkön (például a kávé és a tea esetében már működnek az első, részleges megállapodások, nagyobb bevételhez juttatva a termesztőket). Hogy a jövőben általánossá váljon, arról éppen a WTO-tárgyalások jelenlegi fordulójában vitatkoznak Washington és Brüsszel képviselői. Kérdés, vajon még azelőtt sikerül-e dűlőre jutniuk és előrelépniük a csakugyan tisztességes kereskedelem felé, mielőtt a harmadik világban kirobban az első éhségháború.

Protekcionista praktikák

Ban Ki Mun főtitkár az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Értekezlete (UNCTAD) 12. konferenciáján a ghánai fővárosban, Accrában hétfőn kijelentette, az átfogó élelmiszerár-emelkedés vissza?vetheti a szegénység leküzdésére tett nemzetközi erőfeszítéseket, és ha nem kezelik megfelelőképpen, kihathat a globális gazdasági növekedésre és a nemzetközi biztonságra is. Ban egyenesen válságsorozat kirobbanásáról beszélt, és bírálta a fejlett országok agrár- és exporttámogatásait. „Itt az ideje, hogy a leggazdagabb országok újragondolják elavult agrártámogatási programjaikat, amelyek aránytalanul büntetik a szegény országokat és hozzájárulnak a jelenlegi szükséghelyzethez.

Luiz Ignácio Lula de Silva brazil államfő a fejlődő országok képviseletében szintén felszólította a gazdag országokat – elsősorban az USA-t és az EU-t – az agrár- és exporttámogatások felszámolására, piacaik megnyitására abban az időszakban, amikor a fejlődő államokat teljes erőből sújtja az üzemanyag- és élelmiszerárak szárnyalása. „Ezek a szubvenciók kábítószerként hatnak a saját termelőikre, legnagyobb áldozatai pedig a legszegényebb országok gazdálkodói. Résen kell lennünk a gazdag országok protekcionista praktikái jelentette kísértéssel szemben” – mondta a brazil elnök.

500 millió dollár kellene

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) adatai alapján jelenleg 37 országot fenyeget éhínség, a tragédia elkerüléséhez 500 millió dolláros rendkívüli segélyre lenne szükség. A világszervezet különleges élelmezésjogi jelentéstevője, Jean Ziegler az osztrák Kuriernak nyilatkozva úgy fogalmazott, „az élelmiszerárak emelkedése valójában csöndes tömeggyilkosság. Az éhség már régóta rideg valóság, a tragédia most kiegészül az agrárárak robbanásával is.” Szerinte három oka van az éhségháborúnak. Első helyen a bioüzemanyag előállítását említette, a másodikon az élelmiszerekkel folytatott tőzsdei spekulációkat. Harmadsorban az EU agrárexport-szubvenciós rend??szerét kárhoztatta. „A Nyugat arroganciája a bűnös abban, hogy minden ötödik másodpercben éhen hal egy gyerek.”

ENSZ-adatok szerint az ötszáz legnagyobb transzkontinentális magánvállalat ellenőrzi a világon megtermelt javaknak több mint a felét. Ezek hatalmasabbak bármelyik pápánál vagy császárnál, aki valaha is élt. A FAO számítása szerint a világ agrárgazdasága minden probléma nélkül képes volna 12 milliárd ember napi 2700 kalóriaértékű élelmiszerrel történő ellátására. (mti, n, ú)

Növelni kell, nem visszafogni

Párizs. A világot fenyegető élelmiszerválság elkerülésére Franciaország – amely hamarosan étveszi az EU soros elnöki tisztét – az idén 60 millió euróra megduplázza a szegény országoknak szánt élelmiszersegélyeinek összegét. Egyébként a franciák a legnagyobb haszonélvezői a pl. a britek által kifogásolt uniós agrárdotációknak. Nicolas Sarkozy elnök az élelmezés és a mezőgazdaság számára világpartnerséget javasolt a nemzetközi élet szereplői és intézményei, valamint az országok, a magánszektor és a civil szervezetek munkájának összehangolásával. Michel Barnier francia mezőgazdasági miniszter április közepén az EU-országok agrárminisztereinek találkozóján az élelmiszer-ellátás biztonságának javítására jelentett be kezdeményezéseket. Kifogásolta, hogy a mezőgazdasági árakat esetenként spekulációs megfontolásokkal tartják magasan, és bejelentette, hogy elnöksége elején Párizs – az addigi soros elnök Szlovéniával közösen – konferenciát tart a probléma megvitatására. Franciaország a közelmúltban elsőként csatlakozott ahhoz a magyar meglátáshoz, hogy az EU nem jó irányba megy agrárpolitikájával, s az uniónak a termelés növelésének irányában kell elmozdulnia a jelenlegi fő törekvés, a visszafogás helyett. (mti)

Súlyos környezeti ártalmak

Bécs. Egyes tanulmányok szerint nemcsak élelmiszerválságot okoz, hanem környezetvédelmi szempontokból is kifogásolható a növényi eredetű hajtóanyag. A növények termesztésénél használt trágyával van a baj: olyan gázok szabadulhatnak fel belőle, amelyek jóval nagyobb mértékben károsítják a légkört, mint a széndioxid. Wilfried Winiwarter osztrák kutató és a Nobel-díjas Paul Crutzen kémikus közös tanulmánya azt mutatta ki, hogy a repcéből készült üzemanyag 1,7-szer, a kukoricából gyártott bioethanol pedig másfélszer jobban károsítja a klímát, mint a hagyományos benzin vagy dízel. Csak a cukorrépából készült üzemanyag veszélyezteti kevésbé a légkört kisebb trágyázási szükséglete miatt. (ú)