Egy elnökjelölt kiválasztása

Ha valaki szeretne valamely párt – jelen esetben a demokraták – színeiben versenybe szállni az Egyesült Államok elnökségéért, végig kell csinálnia a jelöltállítási procedúrát. Ennek során választják ki az elnökjelöltségre pályázók közül azt az egyet, akit végül elindítanak az elnökségért. A pályázók közül egy nyáron – jelen esetben július végén, Bostonban – megrendezett, nagy jelöltállító gyűlésen választják ki a párt elnökjelöltjét.

Ezen a gyűlésen 4321 küldött vesz részt különböző államokból, akik az egyes pályázókat képviselik. Az elnökjelöltség elnyeréséhez 2161 küldött támogatása szükséges. Az előválasztásokon elnyert delegátusok szavazata kötött, csak küldőjüket támogathatják. Az előválasztások előtt is leosztanak küldötteket, ezek mandátuma azonban kötetlen, a kedvük szerinti jelöltet támogathatják az elnökjelöltet állító Demokrata Nemzeti Gyűlésen.

Egy állam meghatározott számú küldöttet állít. Egy-egy állam küldötteit annak arányában osztják fel a jelöltségre pályázók között, hogy ezek milyen eredményt értek el az adott állam előválasztásán vagy jelöltállító gyűlésén, azzal a kikötéssel, hogy aki 15 százalék alatt teljesít, nem kap őt képviselő küldöttet. A küldöttek döntik majd el a nagy jelöltállító gyűlésen, hogy a pályázók közül ki legyen a párt elnökjelöltje. Értelemszerűen, aki több küldöttet gyűjt az előválasztások és állami jelöltállító gyűléseken, az lehet jó eséllyel az elnökjelölt.

Külön csavar ugyanakkor, hogy egyes tagállamok több küldöttet, mások kevesebbet delegálhatnak a nagy jelöltállító gyűlésre attól függően, mennyien lakják, tehát egyáltalán nem biztos, hogy az győz, aki a legtöbb államban megnyerte az előzetes szavazásokat, hanem az, aki a legtöbb saját küldöttet szerezte meg. Ez utóbbi egyébként már magára az elnökválasztásra is igaz. (ix, oo)