Chirac nem vitázik Le Pennel

Párizs. Franciaországban a szélsőjobboldal-ellenes megmozdulások egyre szervezettebb formát öltenek, mind több neves politikus és közéleti személyiség szólít fel a köztársasági értékek védelmére Jean-Marie Le Pennel szemben. Jacques Chirac államfő kedden este kategorikusan visszautasította Le Pen tévévitára szóló kihívását. Kijelentette: a múltban sem volt hajlandó a rasszista párttal semmiféle kapcsolatra, ezúttal sem fog leülni vitázni „az intolerancia és a gyűlölet” képviselőjével. A nagygyűlés résztvevői Chirac bejelentését kitörő lelkesedéssel üdvözölték, míg Le Pen „szánalmas megfutamodásnak” minősítette ellenfele válaszát.

A tudathasadásos francia helyzetet jól jellemzi, hogy megtörtént, ami korábban elképzelhetetlen volt: a baloldali pártok vezetői arra szólítják fel híveiket, hogy a május 5-i második fordulóban zárják el Le Pen útját, és a konzervatív Jacques Chiracra szavazzanak. „Chirac továbbra is ideológiai ellenfelünk marad, de most nem ez a tét. A köztársaság van veszélyben” – hangoztatta Francois Hollande, aki az első fordulós vereség miatt a politikának búcsút mondó Lionel Jospin ideiglenes utódja lett a szocialisták élén. Chirac stábja – fél szemmel már a júniusi parlamenti választásokra tekintve – egy átfogó néppárti szövetségre biztatja a két kisebb centrista mozgalmat, az UDF-et és a Liberális Demokráciát. Az UDF vezetője, az első fordulóban közel hét százalékot szerzett Francois Bayrou nem zárja ki a jobboldal teljes, azaz elnök- és parlamenti választási győzelmét biztosító együttműködést, de függetlenségéhez ragaszkodva nem akar beolvadni a chiraci RPR-be. A tegnapi Le Parisien arról számolt be, hogy Chirac hívei új politikai pártot is alakítottak, ideiglenes neve: Szövetség az Elnöki Többségért (UMP).

Cikkírók szerint a baloldal bukása, a mérsékelt jobboldal hanyatlása a De Gaulle-i Ötödik Köztársaság végét, politikusi generációváltás szükségességét vetítik előre. A Le Pen ellen tüntetők szégyellik, hogy franciák. A felelősség csak részben azoké, akik – a lefutottnak hitt Chirac–Jospin meccsre hivatkozva – nem mentek el szavazni. Chirac, de különösen Jospin súlyos árat fizetett azért, hogy kerülték a nyílt vitát, az átlagpolgárt sújtó problémák felvetését pedig átengedték Le Pennek. Az elmúlt évtizedek egymást követő, a hatalmon lévőket szinte kivétel nélkül kompromittáló korrupciós botrányok is a szélsőséges vezér malmára hajtották a vizet. A politikai személyiségek az átláthatóság helyett tagadtak, vagy vállvonogatva azzal védekeztek: a kétes pénzügyekben csak azt folytatták, amit az előző kormányzati garnitúra elkezdett. A mostani demokratikus riadó, a szélsőjobb ellen formáló köztársasági egységfront valószínűsíti, hogy Franciaország következő elnökét Chiracnak fogják hívni. A Le Pen által okozott károk azonban felbecsülhetetlenek. A fősodorba tartozó erőknek gyorsan és őszintén színt kell vallaniuk az olyan égető problémák kezelésében, mint a bevándorlás, a szociális egyenlőtlenségek, a bűnözés riasztó növekedése. Addig is a liberális demokrácia védelme érdekében groteszk módon annak a Chiracnak kell drukkolni, aki a korrupciós ügyek állandó és alaposan kompromittált szereplője. (n, m, ú)