Az új tagoknak még várniuk kell a nyugati munkavállalásra

Az EU-hoz május 1-jén csatlakozó tíz ország polgárai az utóbbi hónapokban már hozzászokhattak a gondolathoz, hogy számukra a korábbi ígéretek ellenére nem lesz azonnali lehetőség a munkaerő szabad áramlása az unióban.

A dolgok pillanatnyi állása szerint a jelenlegi tagországok nagy többségében még legalább két évig – Ausztriában és Németországban valószínűleg jóval hosszabb ideig – különféle korlátozó intézkedésekre kell számítaniuk. Egyelőre nem vehetnek igénybe minden szociális juttatást és kedvezményt abban a két tagállamban – Nagy-Britanniában és ĺrországban – sem, amelyek már a csatlakozás napjától megnyitják munkaerőpiacukat. Mindez nem várt és kellemetlen fordulat azokhoz az állásfoglalásokhoz képest, amelyek uniós részről a csatlakozási tárgyalások 2002 decemberi lezárása körüli időkben megjelentek. Akkoriban számos tagállam a munkaerőpiac teljes megnyitását helyezte kilátásba a csatlakozások napjától.

Csak a legutóbbi időkben derült ki, hogy a jelek szerint ezt akkor nem gondolták végig. A múlt év vége óta gyors egymásutánban hangzottak el korlátozó intézkedésekről szóló bejelentések, néhány hónap leforgása alatt szinte mindenütt résnyire szűkültek a korábban tágra nyitottnak hitt kapuk.

Forma szerint a tagállamok semmi mást nem tettek, mint éltek az őket megillető jogokkal. A munkaerő szabad áramlásának szabályozása ugyanis azoknak a ritka területeknek az egyike, amelyeken az unió kért átmeneti mentességet a csatlakozó országoktól a főszabály – a teljes és azonnali liberalizáció – alkalmazása alól. Ezt a csatlakozási tárgyalásokon meg is kapta. Az egyezség értelmében a bővítés utáni első két évben a jelenlegi tagállamok „nemzeti szabályozást” alkalmazhatnak, vagyis gyakorlatilag szabad kezet kapnak az újakkal szemben. (Igaz, ez fordított irányban is érvényes.) Két év után is mindössze annyi történik, hogy az Európai Bizottság felméri az addigra kialakuló helyzetet, jelentést készít, majd ennek alapján a miniszterek tanácsa megvitatja az átmeneti rendszer működését. A vita következtetései azonban semmire nem kötelezik a tagállamokat. Közülük azok, amelyek úgy látják jónak, további három évre meghosszabbíthatják a nemzeti korlátozások hatályát. A három év elteltével (2009-ben) elvileg már teljesen szabaddá válhat a munkaerő-áramlás – hacsak valamelyik tagállam nem látja úgy, hogy ez még akkor is súlyos zavarokat okozna munkaerőpiacán. Ebben az esetben felhatalmazást kérhet a bizottságtól a nemzeti rendelkezések hatályának további két évvel történő meghosszabbítására.

A bizottság már a csatlakozási tárgyalások idején és azóta is sokszor felhívta a figyelmet arra, hogy az új tagállamokból a régiekbe irányuló tömeges munkaerő-áramlás veszélyének feltételezését semmilyen korábbi tapasztalat és újabb keletű vizsgálat vagy előrejelzés nem támasztja alá. Ugyanezzel érvelnek kezdettől fogva a csatlakozó országok is, általában hozzáfűzve, hogy éppen ezért ez számukra sokkal inkább elvi kérdés, mint gyakorlati probléma. A jelenlegi tagállamok által alkalmazni kívánt korlátozó intézkedések a legtöbb esetben munkavállalási engedély kiváltásának kötelezettségével járnak, ami bizonyos szakmákat érintő keretszámok vagy általános munkaerő-beáramlási kvóták érvényben tartásával egészülhet ki. Nemzeti intézkedésekről lévén szó, ezeket az érintett új tagállamokkal kötött vagy kötendő kétoldalú megállapodásoknak is tartalmazniuk kell.

A csatlakozások időpontjától érvényes teljes piacnyitást csak két jelenlegi tagállam, ĺrország és Nagy-Britannia jelentett be. ĺrország a nem járulék alapú szociális juttatások igénybe vételének lehetőségét várhatóan két év jogszerű írországi tartózkodás feltételéhez köti. Ez nemcsak az újonnan csatlakozókra, hanem az Európai Gazdasági Térséghez tartozó minden országra is vonatkozik. Nagy-Britanniában sem lesz szükség munkavállalási engedély beszerzésére, viszont a munkavállalóknak be kell majd jegyeztetniük magukat. Ennek fejében a brit hatóságok igazolást állítanak ki, ami ígéretük szerint azonnali és gyakorlatilag automatikus lesz. A nem járulék alapú szociális ellátások igénybe vételét várhatóan az írországihoz hasonlóan fogják szabályozni.

Valamennyi tagállamra nézve fontos szempont, hogy az uniós jog alkalmazása alól csak a munkaerő szabad áramlását illetően kaptak átmeneti mentességet, a szociális kedvezmények és juttatások területén nem. Ez utóbbiakra a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elve érvényes, vagyis az új tagállamok polgárait a csatlakozások napjától a régiekével azonos elbánásban kell részesíteni.

A korlátozások fenntartásának gyakorlati haszna és célszerűsége a csatlakozás utáni első két évben fog elválni. Mindenesetre egy felmérés eredményei szerint az új tagállamokból a jelenlegiekbe érkező munkavállalók aránya még teljes mozgásszabadság esetén is mindössze ez utóbbiak munkaképes korú lakosságának 1 százaléka körül alakulna. Ez azt jelenti, hogy a következő öt évben a tizenötök a tíz új tagországból évente összesen mintegy 220 ezer munkavállaló érkezésére számíthatnak. A vizsgálatok másrészt azt is kimutatták, hogy a csatlakozó országok polgárai közül nagy valószínűséggel a fiatal, felsőfokú képzettséggel rendelkező – vagy még tanuló – és egyedülálló munkavállalók keresnek majd lehetőségeket más tagállamokban. E csoporton belül is várhatóan egyre nagyobb lesz a nők aránya. Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy a csatlakozók számára komoly kockázatot jelent a fiatal és magasan képzett munkaerő elszívásának veszélye. Ezekben az országokban a 15-24 év közötti korosztály 2-3 százaléka jelzett határozott szándékot a külföldi munkavállalásra.